„Mondd, drága párom…”
„ Óh, mondd csak, drága párom, miért változol
meg utána? Hiszen olyan vagy Sándorom,
mint egy csunyuska béka, mert szeretkezést
követően egy finom kis elengedés,
enyelgés helyett te nyomban kiugrasz az
ágyból… „ Éva szívem, tudhatnád, nyugtalan
vagyok a lustálkodástól, kérlek, értsd meg,
nekem bizony szükségem van mindenképpen
arra, erősnek tűnjek, érzelmeimet
ne áruljam el, meg a félelmeimet,
mivelhogy akkor én kiszolgáltatottá
válnék, s elveszíteném lelkem balanszát…
(Budapest, 2014. április 9. Erdős Pál Attila)
