Mindig hajtott a kalandvágy…
Mindig hajtott a kalandvágy,
mennyire vártam az utazást,
jóllehet utólag legtöbb
utamból leginkább a legfőbb
dolog mégiscsak az izgalmas
várakozás, vagy épp a vissza-
emlékezés volt, mivelhogy
a valóságban mindig elfogy
a türelem, a figyelem
és már – már megszokásszerűen
elveszítjük poggyászunkat,
értékeinket – bánatunkra…
(Budapest, 2014. július 2. Erdős Pál Attila)