A szerelmünk örvénye
kavargott még sötéten
felettünk, de a sóhaj ködje
elszállt és a kószáló gőznek
híre-hamva sincs. Minden
fáj, könnyeinkből hideg
tengervíz kerekedett, s te nem
hordasz már csillagot a szemedben…
(Budapest, 2014. augusztus 2. Erdős Pál Attila)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
