Elhervadt szerelem
Valójában mindig van egy olyan
pillanatunk, amikor egy soha
vissza nem térő nagy lehetőségünk
kínálkozik: szerelembe esünk
vagy sem. Te hatottál rám s én csak
arra fókuszáltam - ámbár néha
zavarban is voltam -, mi az, ami
szerethető benned. Ritka, aki
csak erre figyel, de én tenálad
csupán az ilyen tulajdonságra
koncentráltam. Így szerettelek én
sok – sok éven keresztül, remegvén
érted, nap, mint nap. Egy idő után
lanyhult összeszedettségem, furán
éreztem magam, észleltem egyre-
másra hibáidat. Szerelmemnek
se híre, se hamva nem maradt már,
nem kívántalak, várt a szabadság.
Virágzásunk ünnepe tovaszállt,
csak egy nagy kupac levél rothadt ránk.
(Budapest, 2014. augusztus 28. Erdős Pál Attila)
