Ott voltam, mégsem jöttem el
Régen, mikor udvaroltam egy szép
lánynak, egyszer csúnyán összevesztem
vele, napokig kerültük ezért
egymást. Egy hét múltán összeszedtem
a bátorságom és felkerestem
a lakásán, ahol édesanyja
jött ki a hosszú csengetésemre.
Ahogy megpillantott, őzike barna
szemében nem észleltem biztatót.
- Lányom azt üzeni, kendőzetlen
modorával, hogy nincs itthon. – Akkor
mondja neki, én meg nem jöttem el…
(Budapest, 2014. január 10. Erdős Pál Attila)