Alázat és hódolat
Amikor jó költőtársaim
verseit olvasom, csöpp szárnyaim
máris szétnyílnak s emelkedni
kezdek a kék égbe, a tengernyi
szép szótól és költői képtől:
jó lebegni… Követem már régtől,
mit alkottak múlt századokban
az óriások, és támaszkodva
a látottakra, amit eddig
a papírosra vetettem, semmi
ahhoz képest, mit megtehettem
volna. De, névjegyem még leteszem…
(Budapest, 2014. március 30. Erdős Pál Attila)