Amiért még hiszek a szerelemben
Furcsállják egyesek, miért is hiszek
annyira a szerelemben, nevetnek
azon, miért is gondolom, mintha az
olyan csodálatos volna (vigasztal
itt, én tudom, miről regélek), de nem
ér többet, mint minden más az életben
együttvéve. Nos, mikor én szeretek,
látom kedvesemet szinte testetlen
valójában, mert az ő teste engem
tévútra nem vezet, megöregedhet,
minthogy az enyém is, az ő legbensőbb
sejtmagját látom, mihez felemelőbb
érzést nem éltem még át. Ugyanakkor,
ha én szerelmes vagyok, nem mulasztom
el az élet nyújtotta istenien
nagy, ingerlő lehetőségeit sem…
(Budapest, 2014. május 14. Erdős Pál Attila)
