Szirom
Ahogy elnézlek téged, te szép, vidám
leányka, mint a virág szirma olyan
üde és édes vagy, kék szemem tisztán
érzékeli, mert ártatlan – romlatlan,
az elé tárt szépséget, azt, amelyet
én sziromnak nevezek, mi a titkos
templomod, e kis bimbódba életet
lehelek, s virággá nevelem, biztos
tudatban: csodás honra lelek benne,
jóllehet ma még csakis izgatóan
parázsló álom, angyali ígéret,
bársonyos nüánsz. Várok kitartóan…
(Budapest, 2014. február 8. Erdős Pál Attila)
