Néha nem gondolok rád…
Édes szerelmem, képzeld, nem szégyellem,
de néha másra gondolok, ez olybá
kijózanítóan hat rád, kénytelen
leszel szembe nézni e ténnyel, próbálj
együtt élni vele én egyetlenem.
Nem félek tőled, sem magamtól, soká
vívódtam lelkemmel, már igézetben
élek. Lehet, hogy szeretni fogok mást?
(Budapest, 2014. április 27. Erdős Pál Attila)
