Csak a jóra emlékezem…
Életem végéhez érkezem
és csak a jóra emlékezem,
a rossz dolgokat elfelejtem.
Ám valahogyan észreveszem,
mégis a jövőn gondolkodom,
aggodalmasan fontolgatom,
életem ebben a leszálló
ágában mihez kezdjek, látnok
nem lévén, hol is leszek én tíz
év múlva. S ekkor a remény, mint
egyetlen támaszom megszólít:
- Nézz már rám, ne aggódj annyit,
hisz van még egy kis időd ezen
a Földön, bár hamar elreppen
az élet. De ha szomorúság
törne rád, vessél egy pillantást
a csodálatos nyári égre,
amikor a csillagok fénye
ragyogja be a bársonyosan
szép estét s ha egy bánatosan
hulló csillag egyszer nappallá
varázsolja majd az éjszakát,
akkor kívánj valami szépet,
s tudd: idősen is szép az élet!
(Budapest, 2014. augusztus 20. Erdős Pál Attila)
