Lavina
Szép szerelmem, az egykoron
jó és bölcs életemen
úgy gázoltál át – sorsom
jajgat -, mint egy hógörgeteg,
szereteted hihetetlen
áradata elől nem
volt menekvésem, ezen
az álarcom sem segített,
a lavinád újabb s újabb
hópelyhei – vajúdtam,
miért? – mind ártatlannak
vallották saját magukat…
(Budapest, 2013. augusztus 31. Erdős Pál Attila)
