Csak én értem a dalod…
Miként dúdoljam el, angyalom,
egyszerűen csak boldog vagyok.
Szerelmes szememben egyszerre
fontosabbá váltál kedvesem,
mint én saját magam. Gyönyörű
vagy életem, most is örömül
szolgál, de nem ezért szeretlek,
hanem azért, mert te eleve
olyan dalt énekelsz, amelyet
csak én értek… Szemünk egyetlen
körré bővül, amikor fejünk
összesimul, míg forró testünk
egybeolvad, hiszen azonos
hőn égünk, s vágyunk is folytonos.
Mi egymás szájából lélegzünk,
egymás nélkül nem is létezünk…
(Budapest, 2014. július 25. Erdős Pál Attila)
