Soha ne legyen vége…
(Egy nagy élvezet az élet)
Mily boldogság, amikor gyönyörű,
hosszantartó teljesülés kéje
megvan, s jókedvvel búgód: „ Örömül
szolgált, jó, hogy megvolt! „ Büszkén kérted,
ne siessek, mint egy állat, vágyam
ne pusztítsam pillanatba, merthogy
maradnál stílszerű, ellankad a
tűz, és kárba vesz az érzés, tempóm
legyen inkább olyan, mely végtelen
időt sugall, mint az imént, nyújtsuk
örömmel telten – minket képtelen
sejtelem nem gyötör -, amit tudtunk
idáig is, csak betartani nem,
a boldog, kellemes dédelgetést,
a csókolgatást. Rendben, ígérem
édes, ezentúl az undor nem ér
el, a csömör száműzve lesz, nem lesz
egyáltalán lankadás, mert készen
állok a gyönyörre, a fejembe
vésem, egy nagy élvezet az élet…”
(Budapest, 2014. január 28. Erdős Pál Attila)
