Vágyak, gyönyörök
A szerelmes szívem, akár
az iránytű, rögvest rád lelt,
és már negyven éve töretlenül
mint sarkcsillagom felé mutat. Vátesz
lennék, ha tudnám, még meddig
fogjuk egymás kezét, mondják,
ma megtartani egy életen át
lehetetlenség. Még vágyódom rád,
te rám, bár csalódások is
értek a hosszú út során,
hisz a világ egyik legnehezebb
feladata, dolga ilyen soká’
együtt maradni és együtt
élni. A szerelmünkre mi
nagyon vigyázunk, ha mégis kicsit
inognánk, szívünket, lelkünket is
kitennénk szomorúságnak.
Szenvedélyünk még valóság,
olthatatlan, heves vágyainkat
a pompás gyönyörök jutalmazzák.
(Budapest, 2014. augusztus 7. Erdős Pál Attila)
