Isten igenis szereti a jó vicceket!
Elbizonytalanít
az élet néhány dolga.
Ámde van valami,
amiben biztos voltam
mindig: az Isten
igenis, hogy szereti
a jó viccet!
Példa, mért’ is kedveli.
Egy lump ember megy át
a vasúti síneken
kezében karácsonyfát
- két méterest - cipelve.
Megbotlik, így a
részeg lába beszorul.
Rángatja – sírva,
már az ég is beborul.
Már reménytelenül
küzd hősünk, mind hiába.
Eredménytelenül
vívódik, baj van - lába
fogva, majd zajt hall.
Látja - közel a vonat.
Istent szólítja
és könyörögve mondja:
- Jó Istenem segíts,
abbahagyom az ivást! -
Az eredmény semmi.
- Elhagyom a dohányzást! -
nyugtatja Istent
A vonat dudál közben,
emberünk szinte
teljes önkívületben.
Isten nem reagál.
- Feleségem sem csalom
meg többet! - kiabál
Istennel. - Te is csaló
vagy - és már várja
a halált. Ekkor lazul
a fogás, lába
hirtelen kiszabadul.
(Erdős Pál Attila)
