Mennyi mindent lehetett hallani…
Édesapám, sajnos,
eléggé váratlanul,
hetvenkét esztendősen
hagyott el bennünket.
Az újpesti – megyeri úti
temetőben páratlanul
megható és torokszorító
katonai tisztelet-
adás mellett könnyeink
záporában búcsúztunk
el tőle. A szíveinkbe
s lelkeinkbe ható nekrológok
után, a megváltozhatatlan
miatt csüggedten búsultunk,
majd káprázatos dallamok
- hadi indulókból
összeállított zenei
egyveleg - és részvét-
nyilvánítások zárták be
e gyászos temetést.
Távozóban valószínűtlen
és egyben hihetetlen érzés
szállt meg, hallottam hangokat,
pedig már senki sem beszélt.
(Erdős Pál Attila)
