Ábránd és valóság
Egy gyönyörű leány az egyetem
elvégzése után, hol a szerelem
elkerülte, sopánkodva vallotta
meg édesanyjának, hogy naponta
gondol arra, ha jönne egy helyes,
okos, vagány, gazdag és főleg kedves
férfiember, ő már olyan szívesen
férjhez menne, hisz itt az ideje.
- A te korodban, óh drága lányom,
ez természetes. Az ábrándozás jó
dolog, én is fantáziáltam házasságról.
Végül hozzámentem az apádhoz!
