„Valaki”
Úgyszólván, megettem a kenyerem javát,
kitanultam rengeteg, érdekes szakmát.
Ámbátor eleddig csak annyit vallhattam
be őszintén magamról, mindig akartam
az a nagy „Valaki„ lenni, ámde ma már
az Odaáthoz közel jól tudom, - habár
beismerni valóban eszméletlenül
nehéz,embert próbáló s nem véletlenül
ostorozom lényem – pontosabban kellett
volna meghatározni. Ennyire tellett.
