A hivatalnok…
Egy-két hivatalos papíromra hetek
óta várok, hiába. Morogva veszek
egy nagy levegőt s egyik reggel berontok
a hivatalba. Idegesen felrovok
mindenfélét a hivatalnoknak, aki
az ügyiratokkal telezsúfolt bazi
nagy íróasztala mögött ül halálos
nyugodtsággal, majd pökhendi s talányos
módon közli velem: „Felesleges Önnek
ily ingerültnek lennie, a jövőben
sem rúgnak ki engem, a főnök tudtával
maradtam el a hivatali munkával…”
(Budapest, 2010. október 25. Erdős Pál Attila)
