Nehéz bölcsnek lenni…
Igazán nehéz bölcsnek lenni, de igyekszem
azzá válni. Ha nem lehetek vidám, könnyed,
amikor nem örülhetek, nos megpróbálom
elviselni, amit úgysem lehet erőnek
erejével megváltoztatni és szeretnék
türelmes lenni, amikor nincs mód, hogy úrrá
legyek a bajokon. Most már olyan emberként
akarok élni, ki a jelent éppúgy tudná
szeretni, mint amilyen szívesen szeretne
visszagondolni rá, amikor az már múlttá
válik. Az biztos, semmi sem tart örökké, még
bajaink sem, bárcsak a sorsról többet tudnánk…
(Budapest, 2010. december 16. Erdős Pál Attila)
