Mamámhoz…
Eleget tudtam ahhoz, hogy tudjam,
ha pácban voltam, felhívtam gyorsan
a mamámat, aki meghallgatott
és simogató hangjával megnyugtatott.
Így szólott egyszer: "Humor s kétkedés
nélkül nincs hit, csak féktelenkedés,
amely sajnálatos módon percek
alatt kihívó modorrá, rossz esetben
sértővé válhat." Tisztelettudó
ember lévén tanácsát, jó utód
módján, elfogadtam. Elnémítom
olykor – olykor magamban a kétségem frivol
hangjait, s bevallhatom, némelykor
nagyon szerencsés vagyok én, mert jó
mamámnak köszönhetően Isten
a fülembe súg és visszaadja hitem.
(Budapest, 2011. február 10. Erdős Pál Attila)
