Megtaláltam önmagam…
Mikor először neveztek ki igazgatónak,
akkor felhőtlenül boldog voltam és sikeres
embernek éreztem magam. Ámde valahogyan
úgy alakultak a dolgok, hogy a cég hiteles
működtetéséhez nem jól választottam meg a
bizalmas embereimet, egy idő után már
azt vettem észre, furcsán tekintenek rám, nemcsak
a közvetlenül mellettem dolgozók. „Bukás vár
szegény fejemre, ha nem látom be: az emberek
már nem fordulnak hozzám gondjaikkal, ilyetén
már nem én vagyok az igazi vezetőjük.” E
számomra drámai folyamatot felismervén
gyorsan ki – és továbbléptem innen, és nemcsak a
legbölcsebb tanácsadója lettem önmagamnak,
hanem még a legerősebb szövetségese, a
legjobb barátja, és a leghűségesebb társa…
(Budapest, 2011. április 14. Erdős Pál Attila)
