Gyújtsunk kicsiny fáklyákat…
Félek nagyon, egy nap arra ébredek,
hiába is éltem. De minden ember
okkal jön a világra, ebben hiszek,
s tán nincs semmi veszve… Ám rengetegen
vannak mégis, kiknek segíteni kell.
Gyújtsunk kicsiny fáklyákat a sötétben
tévelygők vezetésére. Higgyük el,
ha segítünk valakinek, többé nem
feledi ezt el és már legközelebb
ő segít másokon. Ha jól fejlődünk
e téren, az égő fáklyák végtére
úgy világítanak, mint az erdőtűz…
(Ajánlom versemet W. G.-nek!)
(Budapest, 2011. július 26. Erdős Pál Attila)
