Méltóságérzet
Nincs a világon olyan ember,
aki hosszabb időn keresztül
más arcot mutatván magának
és mást a többieknek, végül
is el ne bizonytalankodnék:
melyik az igazi, jóllehet
az ember legelső és legfőbb
kötelessége, hogy kezet
rázzon önmagával, értve azt,
minden, mi becses – tüneményes
a világon a szív, a lélek
s nem az értelem szüleménye…
(Budapest, 2011. július 28. Erdős Pál Attila)
