„…mint a sűrű lomb…”
Szerelmem, a templomban és az ágyban
tett ígéretem megtartom, az adott
szavam vissza nem vonom és sohasem
felejtem el azokat. Jól haladok
a kijelölt utamon, hiszen ha az
ember így tesz, egyszerű az élete,
és világos a jövője. Hűségem
és ragaszkodásom, amely része lett
mindennapjaimnak, mint a sűrű lomb
mentsvárat nyújt neked kicsi szerelmem,
igen, én örökre a tiéd maradok.
Bár az is szeget ütött a fejembe,
ha én csak hozzád ragaszkodom, és ha
én csak személyedhez vagyok hűséges,
akkor előbb – vagy utóbb az álmaimhoz
és önmagamhoz leszek hűtlen, édes…
(Budapest, 2011. október 1. Erdős Pál Attila)
