Összhang…
Mindig is szerettem a kihívásokat,
meghódítani a magasabb csúcsokat,
jóllehet amikor szerelmünk révbe ért,
mégsem éreztem teljességet, féltem én
már akkor is, a szerelem sosem lehet
teljes, de ez benne a csodálatos, mert
ezáltal marad élő örökké. Mindig
azt fogod érezni, hogy miköztünk nincs is
eszményi összhang, azaz a harmónia
nem tökéletes, mely igaz, hajszolni a
mintaszerű – ideális összeillést
lehetetlen elvárnunk egymástól, miként
ez másoknál sem működhet teljesen, mert
amikor találkozik két ember, menten
két különböző világ randevúzik, így
legjobb esetben van pár pillanat – ritka
pillanat! – amikor is minden összhangban
van, ennek így kell lennie. Erőd hagyjad
dolgozni, hogy létrejöjjön az egyesség,
délibáb kergetés a tökéletesség…
(Köszönettel tartozom O.-nak)
(Budapest, 2011. október 14. Erdős Pál Attila)
