„Füttyentettél, szívem?”
Egy ismerős hölgy elmesélte
(kacéran!) nekem, eszméletlen
jól érzi magát, hiszen évek
óta nem alszik a férjével egy
szobában. Csábos mosolyával
felcsigázta érdeklődésem.
- Hogyan éltek ilyetén házas-
életet? – kérdeztem. Kötélnek
állt Éva, bár némi habozás
kiütközött orcáján. - Elég
viccesen: ha kedve van hozzá
jó férjuramnak, úgy egy elmés
füttyel jelez. - És ha neked van
kedved szerelmeskedni? - Nincsen
gond, mert akkor a szobájába
benyitok: „Füttyentettél, szívem?”
(Erdős Pál Attila)
(Budapest, 2011. december 30. Erdős Pál Attila)
