Egyensúly…
Apai nagyapám egészen fiatalon
öregedett meg, mert nem vigyázott magára,
nem az élet terheitől roskadt össze, nem, hanem
ahogy cipelte őket, abban a hitben élt, másnap
az ember mindig okosabb és eszélyesebb,
s ez így megy a halandó holtáig mindennap.
Voltaképpen nem igazán foghatom nagyapámra,
hogy egy nagyon szerencsés ember lett volna, hiszen az
Atya is vélhetően azért szólította
idő előtt magához, mert nem mérte fel önnön –
maga képességét, nem tudott egyensúlyt tartani
a megszerezhető és a szükséges dolgok között…
(Budapest, 2012. március 7. Erdős Pál Attila)
