Jövőm

                         A jövőmre gondoltam kora reggel,

                     ámde iszonyatosan rám tört a rosszkedv,

                        úgyhogy a kezemben lévő kenyeret

                 és kolbászt a földhöz vágtam. „Óh, a rosseb

                       egye meg” – kertbe megyek, már ügyet

                        sem vetek az étekre.  Egy kicsi rigó

                       éppen felreppen egy ágról,  most füvet

                       vágni, oly meghökkentően szívvidító…

                  (Budapest, 2012. június 13. Erdős Pál Attila)