Elég vagy ahhoz…

                             Mondhatnám kedvesem, te vagy életem

                                szerelme, de sajnos ez kevés nekem,

                                  mert te vagy a létem, a létezésem

                            szerelme. - Miért? – kérdezhetnéd lelkem.

                              Azért, mert merem remélni, hogy téged

                                 sokkalta hosszabb ideig foglak úgy

                              szeretni, mint senki mást e szépséges

                              Földön. Mit most tudatok veled, az új

                                    felfedezés a lelkivilágomban,

                             hogy az ember mégsem tud elviselni

                               mindent, annyira vágyódom utánad,

                                  nem tudok se aludni, se pihenni.

                             Testek, amelyek a szenvedély heves

                           viharában először egyesültek és annak

                                   oldatában összeelegyedtek,

                            mindörökre emlékeznek. Szép szavak

                                híján mit is regélhetnék szerelmem

                            még: pontosan elég vagy ahhoz - vádolj,

                            ha nem így érzel – hogy végérvényesen,

                           egyszer s mindenkorra magadhoz láncolj…

                          (Budapest, 2012. 09. 19. Erdős Pál Attila)