Az élet szeretete...
Mostanság, életem alkonyán
többször kopogtattam a pokol
és a mennyország zárt kapuján,
miután nem vagyok sem forró -,
sem hidegfejű, a végletek
embere sem, bebocsátásig
nem jutottam el, a végzetem
szüleim eltávozásáig
csendben figyelt, később már jelzett,
dörömbölt, lelkemben, szívemben.
A csillagzatom sorsszerűen
csapott le rám, lassan hitemben
is kételkedni kezdtem, mivel
még mindig nem kaptam választ
egyik vallásban sem az élet
nagy kérdéseire. Próbáltam
jómagam megfejteni, s arra
jutottam, hogy az életemben
vitán felül a legfontosabb:
maga az élet szeretete…
(Budapest, 2012. december 20. Erdős Pál Attila)
