Eltévelyedett lelkészek…
Négy középkorú lelkész üldögél
egy padon, élvezik a napsütést.
- Nos, ha már ilyen jól együtt vagyunk –
szólal meg az egyik pap – ragadjuk
meg az alkalmat, a dolgainkról
beszélgessünk, de a gondjainkról
sem feledkezzünk meg. Mindannyian
bólogatnak. – Kezdem, mind az, ami
nyomja lelkemet: én sokat iszom –
vallja be az illető. A három
pap mélyet sóhajt, majd megszólal
a következő: - Bevallom, hogy nagy
tétekben játszom. Hiába küzdök
a szenvedély ellen, tán a sült tök
is okosabb nálam és már arra
is kísértést éreztem, hogy ma a
templomi perselyhez nyúljak. Újabb
sóhajok után a harmadik pap
is megszólal: - Őrültmód vétkeztem,
beleszerettem gyülekezetem
egyik legszebb hölgyébe, ki férjes
asszony. Ismét csak sóhajok, kényes
tekintetek, bezzeg a negyedik
lelkipásztor mélyen hallgat. Telik
múlik az idő, végül a többi
pap erősen bíztatja, hogy ő is
könnyítsen a lelkén. - Nem is tudom,
hogy kezdjek hozzá…. nagy a bánatom –
szólal meg végül. - Ne félj, a titkot
megőrizzük – nógatják a papok.
- Álnokul hazudok, de ez semmi,
pletykás is vagyok – így a negyedik.
(Budapest, 2013. január 5. Erdős Pál Attila)
