Nem ígérek csillagot…
Kifosztott és elhagyott lelkem
csendesen zokog, mert az élet
viharában te már nem féltesz,
fájlalom, hogy nem hiszel bennem
és hogy már nem szeretsz, szenvedek,
mert te már nem osztod meg velem
életed. Egyedül kedvesem
immár félszárnyú angyal lettem,
újfent szárnyalni csakis akkor
leszek képes, ha mi, angyalom,
összekapaszkodunk. Csillagot
nem ígérek – hű szívet adok!
(Budapest, 2013. április 12. Erdős Pál Attila)
