Oly távol és mégis oly közel
Nagy lelkesedéssel költöztünk be új
otthonunkba, egy társasházba. Behunyt
szemmel, igazi örömkönnycseppeket hullatva
búcsúztam az újpesti lakásunktól. Sugalltam
szomszédunknak, a fiaméknak, végre
nyugodt és csendes környezetben élhet
a mi kis családunk. Az első este kellemes
komoly zenét, Beethoven hallgattam, majd teljesen
feldobva egy Pink Floyd számmal folytattam,
élvezve függetlenségem. Forgattam
a fejem ütemesen, majd kopogtattak. - Nyisd ki,
apu. A fiam szólt, hogy halkítsam le a hifit!
(Budapest, 2014. június 17. Erdős Pál Attila)