Oly távol és mégis oly közel

Nagy lelkesedéssel költöztünk be új

otthonunkba, egy társasházba. Behunyt

szemmel, igazi örömkönnycseppeket hullatva

búcsúztam az újpesti lakásunktól. Sugalltam

szomszédunknak, a fiaméknak, végre

nyugodt és csendes környezetben élhet

a mi kis családunk. Az első este kellemes

komoly zenét, Beethoven hallgattam, majd teljesen

feldobva egy Pink Floyd számmal folytattam,

élvezve függetlenségem. Forgattam

a fejem ütemesen, majd kopogtattak. - Nyisd ki,

apu. A fiam szólt, hogy halkítsam le a hifit!

(Budapest, 2014. június 17. Erdős Pál Attila)