Az én felem…
Anno, éktelenül bömbölt
a kicsinyünk, Ata, ősöm
a számra jött. Nejem felkelt
és gyorsan tisztába tette,
cumisüvegébe tejet
öntött, ámde nem lehetett
lecsillapítani vele.
Végül Györgyi elvesztette
türelmét és rám kiabált:
- Hallod, hogy sír, foglalkozz már
egy kicsit te is vele, hisz
félig a tiéd! Ej, mit is
tehettem volna, fülemre
húztam a paplant, ügyesen,
s dohogtam: - Hagy békét nekem,
hadd sírjon csak az én felem…
(Budapest, 2014. június 30. Erdős Pál Attila)