Anno, éktelenül bömbölt
a kicsinyünk, Ata, ősöm
a számra jött. Nejem felkelt
és gyorsan tisztába tette,
cumisüvegébe tejet
öntött, ámde nem lehetett
lecsillapítani vele.
Végül Györgyi elvesztette
türelmét és rám kiabált:
- Hallod, hogy sír, foglalkozz már
egy kicsit te is vele, hisz
félig a tiéd! Ej, mit is
tehettem volna, fülemre
húztam a paplant, ügyesen,
s dohogtam: - Hagy békét nekem,
hadd sírjon csak az én felem…
(Budapest, 2014. június 30. Erdős Pál Attila)
kékszemű hölgy
fotó
fotó
2651., Szeretet és az elme (É211) Volt egy olyan pillanatom (É212) A kutya és én (É213) Forgalmi dugóban az alagútban (É214) Főpénztárost kerestetik! (É215)
2648.,Szeretem magam…(É195) Világvége (É196) Betörő a lakásomban…(É197) Facebook (É198) Isteni érzés (É199) Az újságírónak joga van…(200)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
