Mára már nem lakályos kert a Föld…
Mára már nem lakályos kert a Föld,
senki sem gondol rám, nincs vigasz, Ő
már lélekben távol van, nem érez
együtt velem és hiába is nézek
fel a tüneményes szépségű kék
égre, az isteni léptékű vén
hegyekre, folyókra, zöld mezőkre,
a Világ pusztasággá vált, örökre…
(Budapest, 2014. szeptember 16. Erdős Pál Attila)
