Erdős Pál Attila: Verseim, költeményeim, írásaim

Botrány Shakespeare társulatnál…

Egy fess, ámde szerény szellemi

képességű színész vidéki

turnéra indult a híres Shakespeare

társulattal. Az úton mindvégig

izgult a teátrista és az

első este, amikor Hamlet

hosszú monológját makogta, a

nézők tüntettek, a színész paff lett,

de maradt a színen, mint egy hős,

ám a közönség, mi a kezük

ügyébe került, megdobálták őt.

Az aktor felháborodva leült

a színpad végére és leszólt

az emberekhez: - Mit akartok

ti tőlem, rossz helyen tiltakoztok,

hisz nem én írtam ezt a vacakot!

(Budapest, 2014. augusztus 10. Erdős Pál Attila)

Senkit sem érdekel a szex?

- Mama, engem a gólya hozott?

- Igen, Pistike. – Ha most azt mondod,

hogy a papát is ő hozta, menten

elájulok. – Pedig így van. – Rendben,

na és mi van a nagypapával?

 - Őt is , kisfiam. – Halandzsával

etetsz mama? Avagy az állítod,

hogy ebben a családban, csábító

nők milliói ellenére

sem, érdekli senkit se a szex?

(Budapest, 2014. augusztus 13. Erdős Pál Attila)

Nem birtokolhatsz…

(A képen a szerző: Erdős Pál Attila)

Szerelmem fáj, ha nem tartasz

szabadon, úgysem birtokolhatsz,

legfeljebb őrzöl, magadhoz

láncolsz egy ideig. Szavadhoz

nem vagy hű, jóllehet jó volt

elrévedeznem olykor – olykor

azon, mint alkony éjén,

mely felhőtlen ragyogott. Lévén,

hogy te engem semmiképpen

sem tulajdonolhatsz, így szépen

kérlek, most engedj szabadon

és örökre a tiéd maradok…

(Budapest, 2014. május 5. Erdős Pál Attila)

Te vagy a végzetem…

Te vagy a végzetem, kedvesem,

amióta egymást szeretve

élünk, sorsunk akaratából

szilárd a létünk. Talapzatáról

felszállt a szerelmünk madara,

s mint angyalmadár a szabadban

szárnyalva közelít a mi kis

csillagunkhoz, amelyhez elviszi

szép szerelmes üzenetünket.

A szívből jövő szerelmünket

nem ingathatja meg semmi sem,

élni fog örökké, ebben hiszek…

(Budapest, 2014. július 12. Erdős Pál Attila)

Nem tudom, ki vagyok neked…

Nem tudom, ki vagyok neked, sebészed,

vagy a hóhérod? Szerelmem természet

ellen küzd szüntelen, már – már hasonlít

a sebészi műtéthez vagy nagyon is

a kínvallatáshoz. Igaz szeretők

voltunk, csordultig vágyakkal, lebegő

szenvedéllyel, ám kevésbé lennék én

a megszállottja a hévnek. Szegénykém,

nem tudom adni véremet neked, de

izmaimat, csontjaimat sem. Benned

voltam, szívedhez szívem nem engedtem

mégsem, így áldozatommá tettelek.

(B.C. nyomán)

(Budapest, 2014. augusztus 25. Erdős Pál Attila)

Munkaerőpiac ma, fiataloknak…

Két fiatalember elmélyülten

beszélget. – Hol dolgozol? – Készültem

a kérdésedre: sehol. – Na, de mit

csinálsz? – Igazat megvallva, semmit!

-  Jó kis munka, megszoktuk, nem igaz?

-  Igen, csak nagy a konkurencia…

(Budapest, 2014. április 27. Erdős Pál Attila)

Sarkcsillagon túl…

Beléd habarodtam, beléd zúgtam,

el sem hiszem, annyira közhelyes

módon, amint felébredek újra

s újra csak rád gondolok, mögöttes

dolgok nélkül és elalvásomkor

is te vagy az utolsó gondolat

a fejemben. De, tudom, mámorom

ellenére is és a hódolat

vakító fénye dacára, ennek

a szerelemnek hihetetlenül

sok arca van, ám nincs olyan műszer,

mely kijelezné nekem jelesül,

jól választottam – e. De, szerelmes

szívem most olyan, mint egy iránytű,

a mutatója a sarkcsillag fele’

fordult, merthogy vonzza a világűr…

(Budapest, 2014. szeptember 18. Erdős Pál Attila)

Meztelenre levetkőzve…

Egynéhányszor szinte lehetetlen

helyzetből képes voltam teljesen

kimászni, nem törődve azzal, hogy más ember

szeme láttára sírva fakadtam, (már fegyvert

is nyomtam jéghideg homlokomhoz,

de Végzetem kegyelmet gyakorolt),

holott mások előtt zokogni majdnem olyan,

mint meztelenre levetkőzni. Ha meg soha

nem ismertem volna csúf, mostoha

életszakaszaimat (katona –

sorsomat megsenyvedtem) és életem könnyű

lett volna, én egy tökfilkó lennék, vagy egy őrült…

(Budapest, 2014. szeptember 11. Erdős Pál Attila)

Hosszú házasság

Tán negyven évi hosszú házasság

után akár azt is bevallhatnám,

mégis mit  érezhet egy házaspár…

Mintha a két ember úgy igazán

egyszerre akarna szólóban és

párban táncolni. Így lehetsz facér.

(Budapest, 2013. november 7. Erdős Pál Attila)

Két éhező kannibál

Két éhező

kannibál marakodik,

miközben egy

bohócot falatozik,

majd az egyik

váratlanul sziszegi:

-  Minő combok!

A másik fejével int,

s imigyen szól:

-  De mókás az íze, mi?

(Budapest, 2014. április 26. Erdős Pál Attila)

Paplan alatt

A kissé molett nő

így szól a férjéhez:

-  Mi a helyzet Benő,

abbahagytad? - Édes,

mi ez a nyers hangerő,

hát felébredtél végre?

(Budapest, 2014. június 21. Erdős Pál Attila)

Nem tudta, mitévő legyen…

Anno, házasodni vágyó barátom

Sándor, így panaszkodott: - Gyorsan Pálom,

mondd csak, mitévő legyek, én ahány lányt

bemutattam a szüleimnek, anyám

tetszését egy se nyerte el. – Szorgosan

keress egy olyan lányt, aki pontosan

olyan, mint az anyád! – Már azt megtettem,

ámde az meg az apámnak nem tetszett!

(Budapest, 2014. június 16. Erdős Pál Attila)

Nap szerelmese

Szíved mélyében süt az a nap,

melynél nincs erősebb sugara

más égitestnek, ez oly meleg:

átforrósítja az én beteg

szívem. E nap már a mi napunk,

a szerelmünk napja, mi vagyunk

a kiválasztottak. Egyetlen

lehetőségünk a szerelem,

hogy igazán boldogok legyünk,

noha kár lett volna úgy tennünk,

nem tudjuk: a férfi és a nő

féktelensége mikor eljött,

akkor a csendes szeretetünk

immár szerelemmé nemesült.

E gyönyörű szerelem soha

nem hal meg, mert álmodunk róla…

(Budapest, 2014. június 17. Erdős Pál Attila)

Megértik egymást…

A strandon felfigyeltem két szép

hölgyre, kik meghitten beszélték

meg a dolgaikat. – A férjem

és én megértjük egymást, régen

házasodtunk össze, de sosem

veszekszünk – így az egyik.  - Modern

hapsi ő, kommunikációs

szakember, én meg újságíró!

(Budapest, 2014. július 9. Erdős Pál Attila)

Miről szól az életünk…

Az él igazán bátran,

merészen, aki dacol

mindennel, mi halálra

rémiszti. Ugyanakkor

még sem kell feltétlenül

halálközelben lennünk

ahhoz, hogy tudjuk végül,

miről szól az életünk…

(Budapest, 2014. április 21. Erdős Pál Attila)

Lángész

Sok szülő szeretné,

ha kis csemetéje

lángész lenne, ámbár

igaz szerencsénkre

nem kell mindenkinek

zseninek születni,

elég a józan ész

és a szeretet is.

(Budapest, 2014. szeptember 26. Erdős Pál Attila)

Piknik

Piknikezik a szerelmespár,

a szépséges hölgy kéjesen már

elterült a bársonyos fűben

s így suttog kedvesének: - Fülledt

meleg ellenére, édesem,

ez egy igazán szépséges hely.

-  Stimmel – felel a férfi morcos

képpel. - Ötmillió szorgos

hangya még csak véletlenül sem

tévedhet egyszerre ez ügyben…

(Budapest, 2014. május 12. Erdős Pál Attila)

Legszebb álmomnál is jobban szeretlek…

Nincs sok mindenünk, ez persze feszít,

ámde amink van, azt széppé teszi

a szerelmünk, mit elveszítettünk vagy

csak elszórtunk eddig, azt visszaadja,

s ami nem volt a miénk, még azzal

is meglep, megajándékoz. Vannak

olyan pillanatok az életemben,

amikor is végtelen félelmemben

mindent elviselek, csak egyedül

azt nem, ha távol vagy tőlem. Együtt

minden könnyebb, s téged kedvesem legszebb

álmomnál is sokkal jobban szeretlek…

(Budapest, 2014. augusztus 17. Erdős Pál Attila)

Megkaptam az emelést…

Kopogok a főnököm

ajtaján, majd hőbörgök

vele: - Fizuemelést

kérek, több megkeresést

kaptam. – Hoppá, apafi –

így reagált a dagi

diri. – Nos, főnök, három

nagyvállalattól várom

én a jó ajánlatot.

-  De, Pali – csodálkozott

a kopasz igazgató –,

milyen cégekről van szó?

-  Az Áramszolgáltató

az egyik, a Vodafon

a másik, a Gázművek

a harmadik. – Hát, üde

egy jelenség vagy, ezért

kapsz fizetésemelést!

(Budapest, 2014. március 24. Erdős Pál Attila)

Légy hű magadhoz…

Ma egy jó diplomata művésze

annak, mit nem szabad kimondani,

mivel én „csak” egy firkász, más néven

újságíró lennék, nincs olyan, mit

papírra nem vetnék, legfeljebb

finomítok az élén. De, ahhoz

biztos ragaszkodom, inkább legyek

önmagam elsőrendű kiváló

változata, nem pedig másoknak

a másodosztályú variánsa…

(Budapest, 2014. július 26. Erdős Pál Attila)

Megbocsátó vagyok

Megbocsátó vagyok,

mert az élet

túlságosan rövid

ahhoz képest,

hogy hosszabb időn

át haragudjak,

s minden ami fáj,

elraktározzam…

(Budapest, 2014. augusztus 14. Erdős Pál Attila)

Mise

Az istenháza előtt

sétálunk, árva felhő

sincsen sehol az égen,

betérnénk ide éppen,

s így szólok a páromhoz:

-  Kicsim, figyelj, látod ott,

hogyan jön ki az a pap

a templomból? Felakad

erre a szeme. – Nos, hogyan?

  Mintha mise történt volna…

(Budapest, 2014. május 21. Erdős Pál Attila)

Lábbelik

Aggódtam sokáig, képtelen

leszek felismerni: szép nejem

mikor lép érett korba. Felesleges

volt emészteni magam, esetleges

kudarcoktól, merthogy rájöttem

én, szerencsémre még időben,

sokkal többet foglalkozik manapság

lábbelikkel, mint velem, volt – nincs talány…

(Budapest, 2014. július 14. Erdős Pál Attila)

Egy pillanatnyi boldogság

Minap egy pillanatig hatalmas

boldogságot, kimondhatatlan

eufóriát éreztem én,

mikor a doki véleményét

közölte velem. – Nos, magának

a szervezete olyan, hála

Istennek, mintha…, hetven éves

lenne, ez nagyszerű, remélem

elégedett a vizsgálatom

eredményével. – Tisztázhatom

a tévedést, doktor úr? Az a

bajom, csak most múltam el hatvan!

(Budapest, 2014. május 16. Erdős Pál Attila)

Ku.vá.ra megy a pénz!

Ku.vá.ra megy a pénz! –

mormogta nagy gyakran

rokonom Áron és

neje is Dájdó*, csak

más hangsúllyal. De még

mindig együtt vannak…

(Didó angol női név kiejtése: Dájdó)*

(Budapest, 2014. augusztus 5. Erdős Pál Attila)