Erdős Pál Attila: Verseim, költeményeim, írásaim

Mítosz és szerelem

A szerelem soha nem megy

ki a divatból, s ha jelenleg

nem is szerelmes valaki,

vágyik ez után az érzés után akkor is,

mert olyan dolog, amit már

szinte mindenki tapasztalt. Bár

a szerelemben az ember

szíve mindig  meghaladja a megengedett

tempót, avagy éppen tilos

helyen horganyozik le. Mítosz

is övezi a szerelmet,

pedig ha tud szeretni az ember, értelmet

is megbabonázza, onnan

fogva már a szabadság foka

nem lehet eszményi, lévén,

mert lemondunk róla, valami jobb kedvéért.

(Budapest, 2014. augusztus 23. Erdős Pál Attila)

Ingyen szesz

Barátom Sándor felhívott,

hangja olyan volt, mintha ívott

volna, holott csak megfázott.

-  Hidd el Pali, a szesz nagy átok,

nem lesz addig itt boldogság

a földön, amíg – ez nem bolondság -,

szeszes italt árulhatnak!

-  Ingyen kell adni, igazad van!

(Budapest, 2014. május 12. Erdős Pál Attila)

Kaotikus szerelem

Jaj, mióta is próbállak jobb belátásra

téríteni, de már nem teszem,

szeretsz, jól tudom, ha egymásra

nézünk, látom, mit érzel, jóllehet az eszem

tiltakozik , mert ez a zűrzavaros szerelmed

nem logikus, tiszta a fejem,

mindig tudom, mit gondolsz… Szeretsz,

és én nagyon félek, a szíved nyer értelmem

felett, mert szép kedvesem szerelmed országa

a káosz országa. Rakétát

szeretnék, el innen, távol a

Földtől, mert szíved mindig eléri a célját…

(Budapest, 2014. június 16. Erdős Pál Attila)

Konok bútor

Az egyik szomszédom nagy sietve

hívott, az ajtójukban megrekedt

ágy kiszabadításához. Mindketten

próbáltuk mozgatni a fekvőhelyet

becsülettel, ámde az sehogyan sem

mozdult. – Hagyjuk a csudába, nincsen

már annyi erőnk, hogy lendítsünk egyet

rajta, nem tudjuk ezt betuszkolni. – Be ???

Én azt hittem kifelé húzzuk Ede!

Könnyezve nevetünk egész este!

(Budapest, 2013. október 11. Erdős Pál Attila)

Hiába szerettelek

Hiába szerettelek én szívemmel,

lelkemmel, délibábos szerelemmel,

mégis elmentél, de nem hívlak vissza

téged, a megsárgult emléked tiszta

sosem lesz többé…Módfelett nehezen

engedtelek el, de el kell felednem

a szép éveket, a fájó szívem lassú

halállal hal meg, keresztül – kasul

megesz a kín,  s észlelem oly csüggedten,

nem marad semmi, csak a porhüvelyem…

(Budapest, 2014. május 7. Erdős Pál Attila)

Isteni kegy

A kifogások olyasféle szögek,

melyek a kudarc házát tartják össze,

ezért legyél türelmes mindenkivel,

legfőképpen magaddal. Isteni kegy!

(Budapest, 2014. augusztus 19. Erdős Pál Attila)

Helyesírás

Úgy tizenévesen, a suliból hazamenet

úgynevezett einstandot követtek el ellenem, szemet

gyönyörködtető órámat követelte tőlem

három erősebb és idősebb gyerek. Eredendően

békés srác voltam, így átadtam krónométerem,

majd nyugodtan besétáltam a rendőrőrsre, tettem

egy bejelentést az esetről. Ott egy őrmester

legépelte történetemet, kedvesen megkért engem,

mielőtt aláírom, fussam át a szöveget,

rendben van – e az írás. - Valami nem stimmel, öregem? –

kérdezte a tiszthelyettes, sehogy se értette

habozásom. – Túl sok helyesírási hiba van benne…

(Budapest, 2014. június 24. Erdős Pál Attila)

Jegygyűrű

Régóta hordom a jegygyűrűm,

ezért kissé félve – mert ürügy? :-) -,

panaszolom el a nejemnek:

-  Gátolja a keringésemet

ez a karikagyűrű – nyomja

az ujjam. – Nem baj, ez a dolga!

(Budapest, 2014. április 24. Erdős Pál Attila)

Fortélyos választás

Mondhatnám, az a választás,

amely meggyőzi az embert

a maga igazságáról,

akkor is igaz, ha az tele

van hazugsággal, sámántól

vagy varázslótól sem tellett

volna fineszesebb, máshogy

nézve, „fideszesebb” rendszerre…

(Budapest, 2014. április 8. Erdős Pál Attila)

Felismerhetnénk már végre…

(Politikai tisztség)

Mily hangzatos szólamokkal tüzelnek

újfent a politikusaink bennünket, nem

ügyelve arra sem, hihetünk – e szép

ígéreteiknek. Felismerhetnénk

 már végre, a legfőbb politikai tisztség,

kétségen kívül: az állampolgáré!

(Budapest, 2014. augusztus 24. Erdős Pál Attila)

Ezt hogy csináltad?

A hetvenéves milliomos

elvesz egy szépséges húszéves

lányt. – Ezt meg hogy csináltad okos

Tóni? – kérdezi a haverja rémes

pofát vágva az irigységtől,

az esküvő után. – Agyaltam

sokat rajta,  a cikizéstől

alig láttam, így azt hazudtam

a gyönyörűségnek, hogy kilencven

éves leszek idén szeptemberben…

(Budapest, 2014. augusztus 27. Erdős Pál Attila)

Férfiak házasodjatok!

Barátom Sándor rosszul nősült

és ezáltal időben „megbölcsült” ’,

míg én jó feleségre leltem,

így boldogan élek, szerelem

illata lengi be régóta

otthonom. Megállapítottam

végül is: a házasság ma

előnyös a férfiaknak!

(Budapest, 2014. január 29. Erdős Pál Attila)

Egy szerelem megszületése

Nincs akaratom, beleavatkozásom:

szerelmem megszületett, csalatkozásom

még sincs, mert előjogom, hogy szeresselek,

akkor is, ha szenvedést is kelthetsz bennem.

Ma még felesleges a szex – ről álmodnunk,

nekünk elég, ha égre nézve láthatjuk

a felhőket, s a csendes szélben hallhatjuk

ütemes szívverésünket. Ha majd nagyon

nagy lánggal fog égni a szenvedély, azon –

nyomban jöhet a gyönyör, hogy bevégződjön

táncunk. A hév nagy kincs, óvom, meg ne szökjön…

(Budapest, 2014. május 6. Erdős Pál Attila)

Interjú

-  A gyönyörű feleségem

tett milliomossá engem –

vélte a vezérigazgató.

Mosolygó tar újságíró

újfent kérdezett: - És miért,

azelőtt mi volt? A vezér

lehajtotta csúnya kopasz

fejét és azt válaszolta:

-  Hát egy multimilliomos!

Most meg vagyok egy kisdobos!

(Budapest, 2014. július 13. Erdős Pál Attila)

Nyereség

Sose félek igazán

az eltévedéstől, mert a

visszaút, a visszatalálás

mindig tartogat számomra

valami újat, ami

egy író – költőfélének

végül is hasznára válik, mit

elkönyvelek nyereségnek…

(Budapest, 2013. október 25. Erdős Pál Attila)

„Élj a mának!” (Carpe diem)

A múltunk akár a kísértet,

hazajáró, amolyan bujdosó

lélek, míg jövőnk álmokat sző,

csak a jelen a miénk. Utolsó

gondolat sok embernél mégis

a jelen, csak jövőjét tervezi

folyamatosan, így emiatt

elfelejt élni és felemészti

erejét a nagy álmodozás.

Carpe diem hát, éljünk a mának,

ámde úgy merítsünk belőle,

ne menjen a holnap rovására…

(Budapest, 2014. augusztus 8. Erdős Pál Attila)

Én vagyok a nép

Az én családom olyan,

mint egy ország, a nejem

a pénzügyminiszter, az

anyósom mi is lenne,

csakis hadügyminiszter,

a kislányom pedig a

külügyekért felel. – Te

mi vagy? – kérdezik néha

tőlem. Ilyenkor elfog

a büszkeség, Istenem,

hát ki lennék? Én vagyok

a nép: számlát fizetem!

(Budapest, 2013. szeptember 28. Erdős Pál Attila)

Gyógyszer és a fájdalom

Barátom Sándor

megkérdi az orvostól:

-  Mikor vegyem be

 a gyógyszert, a Doloront

doktorkám? – Uram, mindig

 két órával – sem előbb,

sem később -, a fájdalom

 jelentkezése előtt…

(Budapest, 2014. július 23. Erdős Pál Attila)

Porhüvely…

Már hiába is nyílik kertemben

a kedvenc őszi rózsa virágom

s zöldell a diófánk a ház felett,

nem lesz nekem több téli világom…

A lelkiállapotomat senki

sem érti, mivelhogy az édesen

tövises, a kedvesem sem érti

meg szerelmemet voltaképpen, mert

ha szerelmes énbelém, azért nem,

mert  igaz szerelmes, s ha pediglen

nem szeret úgy, ahogyan illene,

azért, merthogy nem szerelmes… Szívem

fájdalma egyre mélyebben sajog,

szívósan csonkulok, semmi harcom

mindenkivel vívom, de feladom,

a porhüvelyem nektek itt hagyom…

(Budapest, 2013. szeptember 16. Erdős Pál Attila)

Utolsó pillanat

Joviális doktornőm, Barna

Anna szemrehányón fogad. – Azt

remélem tudja, kedves uram,

hogy az utolsó pillanatban

jött?  Megijedtem, jól behúztam

fülem, farkam. – Doktornő, olyan

súlyos? – Csak poén volt, még egy nap

és magától meggyógyult volna…

(Budapest, 2013. november 13. Erdős Pál Attila)

Új szóvivő

Egy szőke hajú hölgyet neveznek ki

egy megyei rendőrkapitányságra

szóvivőnek. Első nap ismerkedik

a zsaruk munkájával, izgágának

tűnik a viselkedése. A folyosón,

a falon megpillantja, egy ördögi

pasas fotóját. A szépség ollózó

mozdulattal odaugrik s őrjöngi’:

-  Elárulná valaki nekem, ki ez

a sátáni nézésű szörnyszülemény

a képen? Egy rendőr kisegíti: - Egy

körözött bűnöző, akit szeretnénk

elkapni – feleli. – Mért’ nem fogták el

akkor, amikor lefényképezték?

(Budapest, 2014. január 13. Erdős Pál Attila)

Titok és szenzáció

Az egyik jóbarátom

kábé másfél millió

forintot felajánlott

jótékonysági célok

megvalósításához,

szerette volna, titok

fedje nevét. E célból

csekket sem volt hajlandó

aláírni. Nagyot szólt,

s lett igaz szenzáció.

(Budapest, 2013. november 4. Erdős Pál Attila)

Túlszárnyalom önmagam…

Régóta érzem, szeretsz,

kérlek, érjed be vele,

ne akarj többet ennél,

s ne  kívánj többet, legyél

megértő szép kedvesem.

Az életem fekete

redői közt gyöngyszemem

vagy, ezt el ne felejtsd.

Nagy kihívás szerelmed,

tüzes hév, amely éget

anélkül, hogy szemeddel

látnád. Igen, remélem

eljön, én is szerelmes

leszek a szép lelkedbe,

amely az jelenti nekem,

árnyékomon túllépek…

(Budapest, 2013. november 16. Erdős Pál Attila)

Visszaút

Az aggodalom fényévnyi

távolságra tartózkodik az ésszerű

gondolkodástól, ezért nincs

mit félnem az eltévedéstől, tényszerű

lennék, merthogy a visszaút

mindig tartogat valami újat, ami

persze számomra így vagy úgy,

ámde végső soron a hasznomra válik…

(Budapest, 2013. szeptember 13. Erdős Pál Attila)

Valahol…

Csinos a lány, meg kell ismerkednem

vele – valahogy. – Kérem, figyeltem

Önt kisasszony, így az az érzésem,

hogy láttam már valahol. – Életem –

hetykézik a csaj – tapasztalhatod,

én elég gyakran vagyok, valahol…

(Budapest, 2014. február 25. Erdős Pál Attila)