Bence unokám meglehetősen
válogatós volt, de jelentősen
megváltozott, amikor is tavaly
hazajött a táborból és ramaty
állapota aggódásra adott
okot. Megkérdeztem tőle, kapott
rendes ellátást és kér – e enni.
- Papa, naná, hogy kérek, de semmi
pánik, akármit, mit nem ejtettek
le a földre – felelte nevetve.
(Budapest, 2014. május 18. Erdős Pál Attila)
Sokáig segítőkészen, készségesen
szolgáltalak, de sohasem szolgalelkűen,
megalázkodó, gerinctelen ember nem
voltam sose. Akkor írtam entellektüel
módon csak, ha megcsendült a melódiád,
hánykolódtam álmatlanul, átvirrasztottan
kínlódva, ha egyetértő retorikád,
pátoszod hallgatott, keveset vitatkoztam.
Vártam a nagy változást, a korszakváltást,
elegem volt és untam már a cenzorokat,
a politikai élű felülvizsgálást
megvetettem minden korban. Rekordokat
műveimmel nem döntöttem, bár sok helyen
megjelentem, ámde nem írhattam kedvemre,
szeszélyesen. S ma ugyanezt érzem. Enged
végre, az legyek, aki vagyok, ha szerelmem
szárnyal, hadd kürtölhessem világgá,
hisz oly kurta az élet, s minő sérülékeny,
sorban hullajtják lombjaikat már a fák
az őszi szitáló ködben, csak a törékeny,
vonuló madarak éneke szól a légtérben,
legyen már az enyém, mi hátra van még: békében…
(Budapest, 2014. szeptember 11. Erdős Pál Attila)
Ismerősöm Elemér, csak ült a tévé
előtt és nézte a pókerversenyeket,
mit az orvosa helytelenített. – Létét
fenyegeti a mozgáshiány, Elemér, vegye ezt
komolyan – magyarázta a doki -, meg kell
emberelnie magát, elvégett Önnek
több mozgásra lenne szüksége. Erre El
megváltozott, és azóta csak focit néz, élőben…
(Budapest, 2014. április 25. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor elárulta
idejekorán, elfásultnak
érezte magát és feleség
után nézett. Hamar meglelte szép
Éváját, kinek a névnapja
és a születésnapja, Satya
nagy örömére, szentestére
esik. – Micsoda véletlen, édes
barátom! – mondtam meglepődve.
- Dehogyis véletlen, előre
kiterveltem, mit sejthetsz: végül
miért épp őt vettem feleségül…
(Budapest, 2014. június 2. Erdős Pál Attila)
Egy fiatal pár ábrándozva sétál
a homokos tengerparton, a széplány
elmerengve szólal meg: - Tudod Bence,
amikor a tengerre nézek, csendben
szárnyalnak a gondolataim és mindig
a jegyességünk jut eszembe. Mit is
gondolsz erről és miért? – Én még
kedvesem annak sem látom a végét…
(Budapest, 2014. június 5. Erdős Pál Attila)
- Doktor úr, maga teljesen megőrült?
- üvöltöttem a fogásznak – sikerült
kihúznia egy jó fogamat. Nagyot derült
erre a dagi doki: - Arra is sor kerül!
(Budapest, 2013. december 21. Erdős Pál Attila)
(Szimbiózis :-))
Manapság csak egyetlen
egy személlyel versenyzem,
mondhatnám úgyis, versengek:
önmagammal. No persze nem
tagadva, udvarias társra
s lovagias, igaz barátra
leltem benne, ennél jobb partnert
találni sem lehet. Jó haver! :-)
(Budapest, 2014. augusztus 9. Erdős Pál Attila)
(A fotón a szerző: Erdős Pál Attila)
Jóbarátom Sándor nyájasan
öleli át a feleségét:
- Édesem, nagy lépésre szántam
el magam tegnap, mit egyébként
régóta terveztem: kötöttem
javadra életbiztosítást.
Éva elcsodálkozott: - Tőled?
Ez azt jelenti akkor, tisztán -
látás kedvéért, ha egyszer csak
beteg leszel, amire titkon
sem szeretnék gondolni Satya,
nem is kell hozzád orvost hívnom?
(Budapest, 2014. január 14. Erdős Pál Attila)
Amióta igaz barátommá
választottam maga, azóta
egyre jobban szeretem önmagam,
s minél jobban szeretem magam,
bizony annál kevésbé akarok
másnak látszani. Megtaláltam
saját világom, ahol is végre
álmodhatok. Merő varázslat!
(Budapest, 2014. augusztus 7. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor elválik
a feleségétől, máris
hív, hogy megossza velem is
a hírt. – Nézd, nem mehetett így
tovább. – Mondd csak, megegyeztél
már mindenről vele? - Meg én,
pajtás, megosztottuk szépen
a vagyonunkat. – Hú, éppen
erről akartam kérdezni.
- Válóperes ügyvédem, kit
te is jól ismersz, már mindent
elintézett. – Ezt elhiszem
készséggel. – Nos, a garázs és
a kisgyerek a nejemé
lett, az autó az enyém,
míg a lakás az ügyvédé.
(Budapest, 2014. augusztus 28. Erdős Pál Attila)
Én már ebben az életben nem
kérek egyebet, csak egyetlen
esélyt, ha úgy tetszik egy sanszot
azért, meggyőződhessek arról,
hogy a pénz voltaképp nem boldogít.
S tán elmém is megvilágosodik!
(Budapest, 2014. augusztus 5. Erdős Pál Attila)
Akkor éltem vidáman, amikor
szerelmesként hozzád bújtam, vigyort
varázsoltam szép orcádra, és azt búgtam:
- Gyönyörűségem, a szerelmet csakugyan
túlértékelik, bebizonyítani
igen könnyű, hisz életvegytani
szempontból is szinte ugyanazt érezzük,
mint, mikor néhány tábla csokit megeszünk…
(Budapest, 2014. május 11. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor gyanakvóan
felelősségre vonja Szonja
barátnőjét. – Honnan van ez a
drága nyaklánc? – Nézd, Satya, tegnap
takarítottam a kocsidat
s az ülésen találtam. Pofidat
most a legszívesebben beverném,
te, te szélhámos, te, te kretén…
(Budapest, 2014. március 23. Erdős Pál Attila)
Az őrmester a sértett fölé
hajol: - Hát magát uram ölég
jól helybenhagyták, mondja, jellemezni
tudná az elkövetőt? – Elemezni
is próbáltam a bősz illetőt,
nemcsak jellemezni, s mielőtt
még a legvégső következtetésre
jutottam volna, elvert a szemétje…
(Budapest, 2014. június 30. Erdős Pál Attila)
Jóbarátom Sándor minap betért
egy hatalmas ruházati boltba.
- Kérem, terepszínű ruhájuk van? -
kérdezte. – Van! Biztonság kedvéért
az eladó a polcokra lesett:
- Van, de nem találom, ezt a pechet!
(Budapest, 2014. július 27. Erdős Pál Attila)
Nem vagyok sajnálatra méltó ember,
hisz nemegyszer éreztem vágyat, mi több
késztetést arra, néhány hozzám illő
őrültséget kövessek el. Esztelen,
netán féktelennek látszó dobásra
is vállalkoztam, ám ekkor a kétség
hangja is megszólalt bennem: nem kérdés,
a lelkiismeretem bátorsága…
(Budapest, 2014. szeptember 10. Erdős Pál Attila)
A tömött buszon egy csinos fiatal
hölgy igyekszik az ajtóhoz, riadtan
néz fel rám, amint az útjába kerülök.
A korkülönbség köztünk szembeötlő.
- Óh, bocsika, leszállsz? – kérdez a lányka.
Végigmérem gyorsan: - Miért, leszálljak?
(Budapest, 2014. augusztus 27. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor szenvedélyes
pillantásokkal a szépséges felesége
szemébe tekint és imigyen
szól, kedélyesen: - Van egy ötletem, kisszívem,
váltunk ma pozitúrát? – Rendben –
egyezik bele azonnal Éva – te csendben
húzzál most a mosogatóhoz,
én sörözök s nyomkodom a tévé kapcsolót…
(Budapest, 2014. július 15. Erdős Pál Attila)
Környezetünk problémáktól
szenved, jóbarátom Sándor
megkérdezte tőlem: - Te mit
gondolsz, a Földünkön melyik
természeti erőforrás
merülhet ki leghamarább?
- Hát azt gondolom kiskomám,
az adófizető állampolgár!
(Budapest, 2014. augusztus 19. Erdős Pál Attila)
A kopasz férj ahogyan belépett
a szobába, meglepetésére
elé tárult gyönyörű felesége
teste, ki egy izmos pasival éppen
hetyegett. Az asszony rátámadt, mint
egy fúria: - Mekkora szamár vagy, mit
keresel itt? Ezt a lakást eladtuk
már, mi egy emelettel feljebb lakunk!
(Budapest, 2014. július 19. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor csinos neje
kisírt szemmel nyavalyog nekem:
- Tudod te egyáltalán, mi az
abszolút borzasztó? – Várj, itt van
a számon, de nem jut sehogy se
az eszembe. - Rendben van. Volt egy
nagyon rossz napom, veszekedni
akartam, vagy tán verekedni,
de nem volt kivel… De, egyetlen
gondolat, mely engem teljesen
megnyugtat, az az, hogy nő vagyok,
nem fenyeget a veszély - gyarló
dolognak tűnhet persze neked -,
hogy feleségül veszek egyet…
(Budapest, 2014. július 17. Erdős Pál Attila)
Két részeg dülöngél az utcán,
az egyik egy zsebtükröt talál,
ahogy belebotlik a tárgyba.
Belenéz és így szól a ványadt
társához: - Nézd már, nekem olyan
ismerős ez a rusnya pofa.
A másik kikapja a tükröt
a kezéből, s belepislant ő
is és így válaszol: - Hé, mandró,
ne bomolj, hiszen ez én vagyok!
(Budapest, 2014. július 15. Erdős Pál Attila)
A szerelmes szívem, akár
az iránytű, rögvest rád lelt,
és már negyven éve töretlenül
mint sarkcsillagom felé mutat. Vátesz
lennék, ha tudnám, még meddig
fogjuk egymás kezét, mondják,
ma megtartani egy életen át
lehetetlenség. Még vágyódom rád,
te rám, bár csalódások is
értek a hosszú út során,
hisz a világ egyik legnehezebb
feladata, dolga ilyen soká’
együtt maradni és együtt
élni. A szerelmünkre mi
nagyon vigyázunk, ha mégis kicsit
inognánk, szívünket, lelkünket is
kitennénk szomorúságnak.
Szenvedélyünk még valóság,
olthatatlan, heves vágyainkat
a pompás gyönyörök jutalmazzák.
(Budapest, 2014. augusztus 7. Erdős Pál Attila)
Nejem, ha tagadja, ha nem,
csakis azért fog rövidre egy
történetet, hogy még egyet
kedélyesen elmesélhessen…
(Budapest, 2014. április 23. Erdős Pál Attila)
A bokszbajnok némi vívódás
után megkéri Noémi kezét, a tipródás
nem véletlen: - Nézd, tudom, hogy nem
vagyok jóképű … Ám a lány közbevágott: - Ez
nem probléma, ne aggódj, Barna,
te úgyis mindig csak az edzőtáborban vagy…
(Budapest, 2014. június 24. Erdős Pál Attila)
