A tücsök nagy barátsággal köszönti
régi, ám jó szomszédját, a százlábút.
- Szevasz haverkám! Lenne egy költői
kérdésem. Hol van a szép nejed? Már úgy
két hete nem láttam. Százlábú köhögni
kezd. – Cipőt ment venni. Hú, de rég háltunk…
(Budapest, 2013. szeptember 5. Erdős Pál Attila)
Feleségem kegyetlenül tapossa
a szobabicikli pedálját, mikor
bekukkantok hozzá. – Drágám, tapodtat
sem megyek innen, míg nem felelsz. Iszol
egy tejes kávét, vagy egy coca colát
vagy várjam meg míg hazaérsz kisbogár?
(Budapest, 2013. október 17. Erdős Pál Attila)
Ma már jól értem, miért
felemelkedő érzés
a szeretet: központja
a gyermekeknél a has,
az ifjúknál a szív, mígnem
a férfiaknál az elme…
(Budapest, 2013. november 4. Erdős Pál Attila)
A születésnapomon
nem mindennapi bókot
kaptam gyermekeimtől,
s unokámtól Bencétől.
- Papa, nagyon tisztelünk
téged azért, mert velünk
ellentétben a GOOGLE (gu:gl)
segítsége nélkül, tudsz
ám, szereztél diplomát.
Elárulnád a titkát?
(Budapest, 2014. január 8. Erdős Pál Attila)
- Jó napot kívánok!
Egy énekes madarat
szeretnék – imádom
a füttyős hangját – hadartam
kérésem a boltban.
- Ajánlhatom Önnek ezt
a fütyülős, - nem, azt (!) -,
kanárit? - Minő förtelem,
hisz ennek csak egy
lába van. Felemelte
hangját a boltos: - Ej,
táncolnia is kellene?
(Budapest, 2013. november 7. Erdős Pál Attila)
Óh, milyen titokzatos egy üres
szobában egy bekapcsolva hagyott
televízió? Nincsen ott tüzes
tekintet, mintha egy másik bolygó
üzenne. Némi fantáziával,
még akkor is működni fog – öröm –
könnyeket azért nem hullajtok -, ha
az emberiség eltűnt a Földről…
(Budapest, 2013. szeptember 15. Erdős Pál Attila)
Szeretem a kedvesemről a legjobbat
feltételezni, mivelhogy ez tengernyi
bosszankodástól kímél meg. Ha kell, sorban
elővarázsolom pompás fejedelmi
finomságaim, ami bennem rejlenek,
mert e tulajdonságaimra nagy szükség
van, gondom lesz rá, megértse őket, hiszen
a szerénynek tűnő életünk voltaképp
inkább hasonlít pókhálóra kérem, mint
tervrajzra, ahogyan néném - ki egy zseni -,
vallotta. Mégis, rohanni és alkotni
akkor van értelme, ha van kit szeretni…
(Budapest, 2013. szeptember 4. Erdős Pál Attila)
Jobb, hogy ha nem veszi vállára
az ember az egész nagyvilág
gondját, merthogy megbolondul, ám
ha semmivel sem törődik, már
a teljes emberi mivoltát
teszi könnyelműen kockára…
(Budapest, 2013. szeptember 23. Erdős Pál Attila)
Nézem, ahogy rohannak
a zörgő falevelek a tar
utcán, háttal a zord szélnek,
mintha ványadt testemmel éppen
egy rideg házfalnak dőlnék.
Hogy szeretem a fákat! Főként
azért, mert sokkal könnyebben
belenyugszanak abba – ember
tanulhatna tőlük! -, hogyan
kell élniük. Öljük boldogan
egymást, ma még tán szavakkal,
holnap már komolyan, nagy a baj
az univerzumban. Ember
ember ellen kifogást emel,
lesznek belőle gerendák,
mik a kudarcok házát tartják…
(Budapest, 2013. szeptember 1. Erdős Pál Attila)
Unokám Ákos dicsekedett
az óvodájában Eszternek:
- Én bizony kórházban születtem.
- Én is – így Eszti. - Ez sületlen
beszéd, nem hallgatom, az a gond,
hogy én tényleg nem láttalak ott!
(Budapest, 2013. november 13. Erdős Pál Attila)
- Van egy jó hírem, meg egy rossz –
így fogad, remegő hangon
a nejem. Nyeltem egy nagyot
s közöltem, először a jó
infót szeretném hallani
tőle. - Apa, a Ferrarink
légzsákja működik. – Értem,
ne is folytasd, ettől féltem…
(Budapest, 2013. október 15. Erdős Pál Attila)
Szerény igényeimet, nincs mit szégyellnem,
csökkentem, egyszerű elvárásaimat,
amennyire csak lehet, mérséklem, ennek
ellenére biztatom sorstársaimat
igaz szívvel, hittel: vágyakozzunk emberhez
méltón nagy dolgokra, s ne adjuk fel álmainkat.
(Budapest, 2014. január 12. Erdős Pál Attila)
A felnőttek és a gyerekek
közt manapság az a különbség,
hogy mindkét korosztály játékos,
bár az érett sorványnak többé –
kevésbé olyan játékaik
vannak, melyekhez, mily förtelem,
nélkülözhetetlennek tűnik
a magas havi jövedelem…
(Budapest, 2013. szeptember 27. Erdős Pál Attila)
Nyugdíjasként arra ébredek,
hogy betörő van a lakásban.
- Segítség! – kiáltottam. – Jó ember,
ne csapjon zajt – csitít a ványadt
testű rabló, - nekem csak pénz kell!
Mire én: - Ja, az más! Lenne egy
ajánlatom, keressük együtt mert,
az nekem is nagyon kellene!
(Budapest, 2013. november 13. Erdős Pál Attila)
- Emlékszel, Pali? Két évvel
ezelőtt ezen a padon
kérted meg a kezemet. – Tényleg,
Évike, jóllehet magadon
kívül voltál és elküldtél
melegebb égtájra. Szép, mi?
Ne is tagadd, így volt esküszöm
rá. – Meggondoltam magam. – Én is…
(Budapest, 2013. november 7. Erdős Pál Attila)
Édesapám megszidott:
- Nézd fiam, nincsen titok
már, neked a legnagyobb
hibád az, hogy valahogy
mindenkinek igazat
adsz! – Igazad van, apa!
(Budapest, 2014. január 21. Erdős Pál Attila)
Igen, hatvan év felett
is naponta sportolok,
na jó, már lassabban futok,
kisebb súlyokat emelek,
de, formában érzem még
magam. Viszont lányomért
aggódom. – Mesi, áldom én
az eszem, hogy gyermekként
megfertőződtem a sport
szeretetével, olybá
neked is többet kéne már
a testeddel foglalkoznod.
Gondolj az őseinkre,
mennyivel erősebbek
voltak s egészségesebbek
is. Emese csöndre intett.
- Nos, apukám, meghallgatsz
engem is? Rövid leszek.
Őszintén, mit értek vele?
Végül mégis mind meghaltak!
(Budapest, 2014. január 21. Erdős Pál Attila)
Most, életem alkonyán megoszthatom
azon tapasztalatom: volt amikor
könnyebben jutottam előbbre nagyra
törő álmaimmal, mit mások titkon
őrültségnek tartottak, hogy ezeket
megvalósítom, így voltaképp alig
akadt riválisom, ezért lehettem
többek közt feltaláló, s egy magazin
kiadója. Közben nem felejtettem
el nevetni és mosolyogni, melyek
kapuk - és ajtókként nyíltak, ezeken
át jó dolgok fészkeltek a lelkembe.
(Budapest, 2014. január 20. Erdős Pál Attila)
Mindenki vallja, a kutya az ember
legjobb barátja, minő öröm, nagyi
helyes tacskója nekem is az lenne,
ha tudna némi készpénzt kölcsönadni!
(Budapest, 2014. január 17. Erdős Pál Attila)
Élvezem az álmaimat,
irtó jó dolgok születtek
már álmodozásaimnak
elegyéből, bár szüntelen
sulykolóm, az élet ahhoz
túl rövid, hogy csak söröket
döntsek le, s fagyit nyaldosva
unalmas nőkkel flörtöljek…
(Budapest, 2013. november 26. Erdős Pál Attila)
Régi barátom Sándor aggódós.
- Kérem, jó ez az ernyő, százados
úr? – kérdezte, mint az egyik újonc
az ejtőernyős oktatáson. - Jó! -
A fess kapitány elmosolyodott.
- Eddig még senki sem panaszkodott!
(Budapest, 2013. november 13. Erdős Pál Attila)
Mit gondolnak rólam az
emberek, ha még a szex –
telefonszolgáltatást
sem veszem igénybe? Ex –
tázisba estem rögvest,
hirtelen hívtam őket,
s egy lágy női hang csöndre
intve így szólt: - Előre
mondom, hogy hálás lehetsz
a sorsnak, mert megtehetsz
velem bármit, mit szeretsz…
- Jó, hívjál vissza, rendben?
(Budapest, 2013. november 2. Erdős Pál Attila)
Jóbarátom Sándor
állásra jelentkezik
egy bankban. – Jó napot, jó
tudom azt, hogy keresik
régóta az új főpénztárost?
- Igen, de keressük a régit is…
(Budapest, 2013. november 4. Erdős Pál Attila)
Lufi
Egy minden reményét elvesztett anya
emígy rémisztgeti kislányát: - Panka,
ha nem szoksz le azonnal a kisujjad
szopásáról, akkor felfújódsz, tudjad
meg, mint egy nagy lufi. Másnap délután
egy zsúrra volt hivatalos a kislány
az anyukájával, és a vendégek
között felbukkant egy már szemmel szépen
látható várandós kismama. Ancsa
figyelmét eme látvány felizgatta,
vékony lábait szedve odarohant
a terhes anyukához, s azt dadogta:
- Felesleges itt bármit is tisztázni,
tudom én ám, hogy mit tetszett csinálni…
(Budapest, 2013. november 13. Erdős Pál Attila)
Így visszapillantva arra
az egész szép darab sajtra,
amit kikanyarítottam
magamnak az élet jókora
nagy sajtjából, lehet, hogy az
sósabb avagy lyukacsosabb
volt másokénál, de attól
eltekintve, azért még sajt volt…
(Budapest, 2014. január 9. Erdős Pál Attila)
