Barátom köszöntött, amikor
megünnepeltük negyvenedik
házassági évfordulónkat.
- Negyven év – itt elcsendesedik
erre mindenki - hosszú idő
ugyanazzal a nővel, igaz
barátom? – Egyáltalán nem, sőt!
- felelek mosolyogva. - Titka
is van, most jól figyelj, negyven év
egyik felét nőm vásárlással
töltötte el, a másik felét
pediglen telefonálással!
(Budapest, 2013. november 13. Erdős Pál Attila)
Mily boldogság, amikor gyönyörű,
hosszantartó teljesülés kéje
megvan, s jókedvvel búgód: „ Örömül
szolgált, jó, hogy megvolt! „ Büszkén kérted,
ne siessek, mint egy állat, vágyam
ne pusztítsam pillanatba, merthogy
maradnál stílszerű, ellankad a
tűz, és kárba vesz az érzés, tempóm
legyen inkább olyan, mely végtelen
időt sugall, mint az imént, nyújtsuk
örömmel telten – minket képtelen
sejtelem nem gyötör -, amit tudtunk
idáig is, csak betartani nem,
a boldog, kellemes dédelgetést,
a csókolgatást. Rendben, ígérem
édes, ezentúl az undor nem ér
el, a csömör száműzve lesz, nem lesz
egyáltalán lankadás, mert készen
állok a gyönyörre, a fejembe
vésem, egy nagy élvezet az élet…”
(Budapest, 2014. január 28. Erdős Pál Attila)
Jó Sándorom épp megérkezvén
a munkából lakásuk elé,
meglepődve látja: az ajtón
át sűrű sötét füst gomolyog
kifelé. Bekiált kissé zavartan
nejének: - Éva! Főzöl vagy vasalsz?
(Budapest, 2014. július 10. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor, ma már gazdag
üzletemberként, a tiszteletére
rendezett díszvacsorán pazar,
emellett igen érzelmes beszédet
mond: - Amikor úgy ötven évvel
ezelőtt besétáltam ebbe a szép
városba, ruhámon kívül, mely
vadiújnak tetszett, csak egy sötétkék
táskám volt, amibe belefért
minden ingóságom. Vacsora után
egy fiatalember kellőképp
udvariasan így szól hozzám: - Furán
venné ki, ha én megkérdezném,
ennyi év után emlékszik még, hogy mi
volt abban a tasiban? – Ezt én
már régóta el akartam mondani
fiam, de érdekes, senki sem
kérdezte meg tőlem sohasem: harminc
millió forint készpénzben meg
még értékpapírban is ugyanannyi….
(Budapest, 2014. július 10. Erdős Pál Attila)
A fociedzőm így hangolta
csapatunkat az egyik nagy meccs előtt:
- Én most ezt a mérkőzést amolyan
élet – halál harcnak fogom fel. Eljött
az én nagy pillanatom: - Jenő
bácsi – adtam elő magam – baljósak
így az előjelek, mert ettől
harcmodortól sokan leszünk halottak…
(Budapest, 2014. 03. 09. Erdős Pál Attila)
A fiú évekig munkanélküli
volt, s már az első napján három órát
késett. Mikor ennek okát firtatták
komolyan így felelt: - Hú - ha, én fülig
pirulok, ámde őszintén megmondom,
elfelejtettem, hogy már van állásom.
(Budapest, 2013. október 29. Erdős Pál Attila)
Egy jónevű bankban az egyik ügyfél
felháborodottan derítette ki,
a pénze alig kamatozik. – Tüstént
kiveszem az egész összeget, semmi
értelme itt tartanom – kiáltotta
az épp vele foglalkozó bankárnak. –
Hazamegyek s elrejtem kisásómmal
a stekszem a kertemben. – Jó magának,
hogy van telke – szóltam közbe csendesen -,
bocsásson meg nekem, amit az imént
mondott, meghallottam, így lenne nekem
egy kérdésem: megtudhatnám a címét?
(Budapest, 2013. szeptember 1. Erdős Pál Attila)
Életem azóta élvezem,
amióta létezel édesem,
a sorsomról hiszem, képzelem,
remek, mert a gyönyört éjeken
át veled osztom meg. De, minap
rám tört a félelem, felizgat
ugyan még az ostobán kurta
beteljesülés kéje, fura
módon így érezvén: „ Óh, be kár
milyen roppant gyors az egész már,
miért kell így rohannunk, mint az
állatoknak, a vágyainkat
a pillanatnyiság tüzében
elégetnünk, a kéj bűnébe
belevesznünk? ” Az érzés hamar
oda lehet, jóllehet szabad
utat kellene már engednünk
más hormonok hadának, testünk
újfent teljen el csók ízével,
kéjaromás leheletével.
Így elkerülhet az ernyedés,
a csüggedés, lesz teljesedés,
kéjgyönyörünk erőre kap,
végtelenség mindkettőnkre hat.
(Budapest, 2013. október 27. Erőd Pál Attila)
Az állattan agg professzora
elrejti a kezeiben a
csöppnyi madarat, csak a lába
látszik. Rámutat egy diákra:
- Felismeri Ön a madarat?
A vizsgázó a fejét rázva
hallgat. A professzor csóválja
a fejét: - Ez egyes! Mondja csak,
mi a neve? A vizsgázó gyorsan
felhúzza a térdéig puha
nadrágjának szárát, s lábára
mutat: - Találja ki, ha tudja…
( Budapest, 2013. november 3. Erdős Pál Attila)
Főiskolásként nem szabadott
volna megházasodnom: adott
lett így a nehéz pályakezdésem,
hiszen a legelső munkahelyem
nőgyűlölő, rút parancsnoka,
aki sokkalta alacsonyabb
volt nálam, azonmód rám förmedt:
- Egy nagy hibát már elkövetett…
(Budapest, 2014. január 8. Erdős Pál Attila)
Igenis el kell hinned, hogy tudod,
amit akarsz, ám mindezt sulykold,
mert ha nincs meg neked ehhez az
egészséges önbizalmad – fer, ha
nem téveszted össze önteltséggel,
sem pediglen nagyképűséggel,
mely tartalom nélküli -, akkor
bizony lehetetlen megoldanod
ezt a feladatot. Szétfeszíti
az embert, nem könnyű elhinni,
megy ez. Támogatni muszáj a
hitet: szorgalommal, elszántsággal.
(Budapest, 2014. 03. 07. Erdős Pál Attila)
Értekezlet témája:
a közös tulajdon
védelme és annak
fokozása. Biztatom
a tar előadót. – Ez
jól hangzik. De, miért
nem gyújtanak, kérem
villanyt? - Jó kérdés! Azért,
merthogy egy vadbaromja,
egy borzasztó sötét
figura ellopta
tegnap a villanykörtét!
(Budapest, 2014. január 21. Erdős Pál Attila)
Nagyon sikeres tortaosztó vagyok,
hiszen a szeretett családom
minden egyes tagja úgy találja, hogy
ő kapja tőlem a legnagyobb
szeletet. Persze, ebből is látható,
a kompromisszumos hajlamom
jó: kölcsönös engedményekkel járó
megegyezésen alapuló!
(Budapest, 2014. január 2. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor kikelt magából,
mikor egy fickó megkérte tőle
lánya kezét. – Micsoda? Ez már sok!
Maga el akarja venni Böbe
kislányomat? Nem, nem engedhetem,
hogy egy idióta mellett kelljen
leélni az életét. – Nem pedzi,
hát éppen ezért akarom elvenni!
(Budapest, 2014. február 4. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor érdeklődött
kocsija után a szervizben.
- Nagy a gond vele – így a művezető –,
még nem vagyunk készen… - Mennyire
súlyos ez a „nagy gond”, hadd halljam –
hitetlenkedik Sanyi. – Na, ez
nem tréfa, rövidzárlatos a Lada.
- Tényleg? Akkor hosszabbítsa meg!
(Budapest, 2014. január 18. Erdős Pál Attila)
Megálmodtam a szerencsémet,
a Fortuna Istenasszonya
csodálatra méltó kegyessége
jóvoltából, így másnap azonnal
felkeresek egy belvárosi
hirdetési újság fényűző
irodáját, ahol is vágyaim
szép beteljesülését készülök
megvalósítani. A csinos
hirdetésfelvevő is ámul
a szövegezéstől, ami így szól:
- A nyerő lottószámaimat új
luxusingatlanra cserélem,
csak Budán, a Szent – Gellért hegyen!
(Budapest, 2014. január 20. Erdős Pál Attila)
Hédi néni, az én nagynéném,
aki a szép korához és az
igényeihez képest túl nagy
házban él agg férjével, néha
elgondolkodott a jövőjén.
Egyszer tudomására hozta
szándékát. – Ha egyikünk meghal,
eladom a házat és gyorsan
keresek magamnak kisebbet.
Nos, érted papa, amit mondtam?
(Budapest, 2013. október 14. Erdős Pál Attila)
Bíztam benne sokáig,
hogy egyszer csak megfejtik
a tudósok, mi folyik
abban a percben – mennyit
törtem rajta a fejem –,
amikor is valaki
rám néz és mindenféle
dolgot von le. Valami
elképesztő új élet
alakulhatna e szép
Földön, ha eltűnnének
végre: titkok s rejtélyek…
(Budapest, 2013. október 3. Erdős Pál Attila)
Egyszer szolgálat közben szégyen ide,
szégyen oda, elaludtam, a hideg
sem zavarta álmomat. Úgy hirtelen,
felrázott egy ellenőr, ki idegen
személynek tűnt először a szememnek,
de gyorsan feleszméltem, az eszement
parancsnokom kontrollált. – Erdős hadnagy,
maga elaludt a szolgálat alatt.
- Igen, de könnyen alszik az az ember,
kinek nyugodt a lelkiismerete!
(Budapest, 2013. december 21. Erdős Pál Attila)
Tósztot mondok a negyvenedik
házassági évfordulónkon:
- Kedveseim, ugye hihetetlennek tűnik,
de a feleségemmel még borús napokon
sem vitatkoztunk soha. Satya,
a legjobb jóbarátom velőt
rázóan nevet: - Akkor sem, ha igaza van?
- Nem tudom, Sanyi, mert az még nem fordult elő…
(Budapest, 2013. szeptember 2. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor felkereste
az orvosát, s elpanaszolta
bánatát. – Szinte minden reggel,
mikor felkelek, borzasztóan
letörök, ahogy a tükörbe
nézek, merthogy elfog
a hányinger. Doktor úr, Önnek
mi a véleménye, mi bajom
lehet? – Nem tudom – majd hozzátette fölényes
hangján - , ámde a látása, az tökéletes…
(Budapest, 2013. november 4. Erdős Pál Attila)
Kedvesem csendesen sóhajt
mellettem az autóban,
ezzel kiüti azonnal
a biztosítékot. – Jól van –
hisztizek – ámbátor nehogy
azt hidd, bármennyire ravasz
vagy, hogy nem tudom, mit gondolsz,
mikor ilyen mélyen hallgatsz…
(Budapest, 2013. október 23. Erdős Pál Attila)
Szívem a csupasz és megmerevedett
bordáimon nagy hevesen dörömböl,
leveti magáról megkérgesedett
darabjait, majd sikoltok, örömtől
könnyek szöknek a kék szemembe, végre
beköltözhettem a szerelem platán
ligetébe, szenvedésemnek vége.
Enyhe szellő kúszik a földön, talán
játszi könnyedsége emlékeztető
jel, révbe érkeztem, elfelejthetem
csúf kínjaimat. Ezentúl a gyönyör
csak tőled kell, csakis tőled, szerelmem…
(Budapest, 2013. szeptember 7. Erdős Pál Attila)
Akár még boldognak
is vallhatnám magam,
hiszen nem vagyok hatvan
év felett sem nyamvadt
hipochonder alak,
bár minden más bajom van…
(Budapest, 2014. január 11. Erdős Pál Attila)
