Nem ismertem saját erőmet…
Két, énhozzám közel álló
ember hagyott itt nemrégiben,
így az elmúlt hetekben bárhol
is jártam, mindig egy kép, Isten
képe lebegett lelki szemeim
előtt. Fátyolos tekintettel
számon kérőn, sőt szemrehányón
csak néztem őt, mert semmit sem tett
azért, hogy szeretett édesanyám,
s feleségem anyukája ne
szenvedjen már annyit élete
alkonyán. Egy tanulsága, egy
végkövetkeztetése van ennek
a szomorú nagy gyászmenetnek:
nem ismertem eddig erőmet,
merthogy még nem ért balszerencse.
