Nap és az ember
Óh, te édes, forró nyár, mekkora nagy
az erőd és hatalmad, hogy szenvedünk
tőled, de bevalljuk neked kedves nap,
eme szenvedést mi mégis élvezzük!
Féltékeny rád még ma is a kicsi hold,
kivételes nappali hőségedre,
s te fényes nap mégis örökké vágyódsz,
valami nagy mélységre, sötétségre!
(Budapest, 2012. május 18. Erdős Pál Attila)
