Hazugság
Mi, emberek, fura szerzetek
vagyunk, hiszen érző lelkünk sír,
míg piros ajkunk nevet. Rendre
visszás gondolatok (velük kín
az életem) keringenek rég
a fejemben, véljük egymásról
kedvesemmel, boldogok lennénk;
elesettek vagyunk inkább, s oly
távolinak tűnik már heves
szerelmünk is… Ma hazugság
az életünk, mely a lét eleme,
s az ember éltetője. Látva
egymást, zavar, aki jobban tud
hazudni, voltaképp az állja
meg a helyét és aki nem tud
annyira, kevesebbet ér. Rágtam
magam eleget és rájöttem
arra, hazug szavak cipelik
az igazság nehéz terhét, ez
elviselhetetlen, ideig -
óráig élhetek csak ezzel.
„Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk, – így Dante
ha nevetünk.” S lesz a végzetünk…
(Budapest, 2011. november 22. Erdős Pál Attila)
