Erdős Pál Attila: Verseim, költeményeim, írásaim

A lejtőn     Egy középkorú férfi lélekszakadva rohan a lejtőn egy busz után, az arra sétáló járókelő utána kiált: -  Mi a fenét erőlködsz annyira, mindjárt itt lesz már a másik járat. – Egyelőre még én lennék e busznak a vezetője.   (Budapest, 2013.…

Csontig csupaszult szerelem…     Ellobbant már a nyár, elfogyott a fény, megnőttek az árnyak, vártnál sokkalta gyorsabban gurulnak az évek, azért örülök, még itt lehetek, szorgalmas   költőként teszem a dolgomat, írok addig, ameddig… De mért’ is…

Fényesre csiszolt elme…     Örömmel töltött el, amikor beválogattak a főiskolai sakkcsapatba is, így már biztos lehettem abban, hogy mint focistának is   jót tett az elismerés, elmém csiszolása révén. A szép kedvesem szülei imádtak, úgy vélték, olyan fickó…

Végre hódítok…     Végre hódítok, újabban minden nőnek képes vagyok elcsavarni picinyke fejét, úgy kérem, hogy   mindegyik szépen elfordítja okos, nemkülönben édes kis kókuszát, mikor is én ránézek…   (Budapest, 2013. december 3. Erdős Pál…

Régen történt…     Érdeklődtem a könyvkiadóban: -  Szerkesztő úr, jól hallottam, valóban használható a kézirat, amit beadtam? - Hogyne, nincs vita, Pali, a másik oldalára… - itt nevetni kezd - bőségesen tudok jegyzetelni…   (Budapest, 2013. november 9. Erdős…

Már késő     Volt egyszer valakim, akiről azt hittem, hogy a tenyeremből   eszeget, jóllehet nem ártott volna meg, ha néha – néha bölcs   előrelátásból megszámoltam volna ujjaimat. Már késő…   (Budapest, 2013. november 30. Erdős Pál Attila)