Nagy tévedés azt hinni, hogy a szeretet
ellentéte a gyűlölet, az ellenszenv
avagy az undorral, irtózattal vegyes
utálat, inkább a közömbösség. Egyes
emberek tágra nyitják a szemüket, mert
nem tudják felfogni: ha gyűlölnek engem,
vagy ha ellenségeskednek, annyit jelent,
valamilyen szinten még törődnek velem…
(Budapest, 2014. szeptember 1. Erdős Pál Attila)
Egy koktélpartin egy látszólag
szép hölgy nyomulva érdeklődött
afelől, hogy derűlátó vagy
borúlátó vagyok – e. – Gőzöm
sincs erről – feleltem hirtelen -,
ám ahogy elnézem szépségét,
intelligenciáját, s kerge
ismerősök viselkedését
úgy hatvan – negyven százalékban
pesszimista, ámbár a való
igazság az, kicsi csillagom,
hogy minél tovább gondolkodom,
annál inkább hajlok rá, nyolcvan –
húszat kellett volna mondanom…
(Budapest, 2013. augusztus 24. Erdős Pál Attila)
Miként dúdoljam el, angyalom,
egyszerűen csak boldog vagyok.
Szerelmes szememben egyszerre
fontosabbá váltál kedvesem,
mint én saját magam. Gyönyörű
vagy életem, most is örömül
szolgál, de nem ezért szeretlek,
hanem azért, mert te eleve
olyan dalt énekelsz, amelyet
csak én értek… Szemünk egyetlen
körré bővül, amikor fejünk
összesimul, míg forró testünk
egybeolvad, hiszen azonos
hőn égünk, s vágyunk is folytonos.
Mi egymás szájából lélegzünk,
egymás nélkül nem is létezünk…
(Budapest, 2014. július 25. Erdős Pál Attila)
De, főnök úr…
- De, főnök úr, ez a kávé bűn rossz,
olyannyira, hogy a vendégek most
azonmód meg akarnak verni
minket. – Na, be ne tojjon már Feri,
nézzen már jól körül itt a Bögre
Csárdában, látja: mi vagyunk többen!
(Budapest, 2014. június 2. Erdős Pál Attila)
Imádom a könyveket,
van belőle több ezer,
csakhogy otthon nincs hozzá
könyvespolcom, nincs tovább
miért elhallgatnom, azt
kölcsönbe senki sem ad!
(Budapest, 2014. február 4. Erdős Pál Attila)
Corpus delicti 2.
A céges buli után a férj
hajnalban keveredik haza.
- Mondd csak, mikor került ez a szép
rúzsfolt a homlokodra, Satya?
- kérdi tőle Éva. - Semmire
sem emlékszem, a jó angyalát,
csak onnét vannak emlékeim,
amikor levette a gatyám…
(Budapest, 2014. június 21. Erdős Pál Attila)
Lerobbant a szép, új autónk,
egy felettébb elhagyatott vidéken.
- Apa, ez régen nagy kaland volt,
mondhatnám tán romantikus is, szépen
elsétáltunk az ÁFOR kúthoz,
amikor kifogyott a normálbenzin
a kocsinkból. Most viszont tudod,
úgy szeretnélek sejhajon billenteni…
(Budapest, 2013. november 20. Erdős Pál Attila)
Szép szerelmem, az egykoron
jó és bölcs életemen
úgy gázoltál át – sorsom
jajgat -, mint egy hógörgeteg,
szereteted hihetetlen
áradata elől nem
volt menekvésem, ezen
az álarcom sem segített,
a lavinád újabb s újabb
hópelyhei – vajúdtam,
miért? – mind ártatlannak
vallották saját magukat…
(Budapest, 2013. augusztus 31. Erdős Pál Attila)
Csakhogy beköszöntött valómba a tavasz,
a kis szívedet fogva tartó jégtapaszt
felolvasztotta, fájó lelkem felajzott
húrjain játszhatod már szerelmes dalod…
Végre méltóvá váltam szép szerelmedre,
mert legyőztem kudarctól való félelmem.
Szerelemről szőtt legszebb képzeletemet
felülmúlva ragyogod be életemet…
(Budapest, 2014. február 23. Erdős Pál Attila)
Életem végéhez érkezem
és csak a jóra emlékezem,
a rossz dolgokat elfelejtem.
Ám valahogyan észreveszem,
mégis a jövőn gondolkodom,
aggodalmasan fontolgatom,
életem ebben a leszálló
ágában mihez kezdjek, látnok
nem lévén, hol is leszek én tíz
év múlva. S ekkor a remény, mint
egyetlen támaszom megszólít:
- Nézz már rám, ne aggódj annyit,
hisz van még egy kis időd ezen
a Földön, bár hamar elreppen
az élet. De ha szomorúság
törne rád, vessél egy pillantást
a csodálatos nyári égre,
amikor a csillagok fénye
ragyogja be a bársonyosan
szép estét s ha egy bánatosan
hulló csillag egyszer nappallá
varázsolja majd az éjszakát,
akkor kívánj valami szépet,
s tudd: idősen is szép az élet!
(Budapest, 2014. augusztus 20. Erdős Pál Attila)
Ha én fogyókúrázom,
csak én fogyókúrázom,
ha nejem fogyókúrázik,
mindenki fogyókúrázik… :-)
(Budapest, 2014. május 18. Erdős Pál Attila)
Az emberek szívbéli jósága
fenyegetés azon kormányok számára,
amelyek az erkölcsi, morális skála
úgynevezett túlsó végén állnak.
(C.P. – nek ajánlom!)
(Budapest, 2014. július 16. Erdős Pál Attila)
Páratlan szépségű francia
ággyal leptem meg magam minap,
egyetlen bajom van: nem tudok
aludni rajta. Másnap futok
az orvosomhoz, s panaszkodom.
- Egy hét futás jót tesz! – papolón
kioktat . – Nos, fusson naponta
húsz kilométert, óvatosan,
ha kérhetem – és elküldött haza.
Hat nap múlva hívtam egy laza
mozdulattal mobilon: - Doktor
úr, az elmúlt hat nap, sokkoló
módon, mindennap futottam húsz
kilométert. – Ez remek, na, tud
már az ágyban aludni? – Honnan
tudhatnám, doktor úr, hisz onnan
ahol én lakom, nem tréfálok,
százhúsz kilométerre vagyok!
(Budapest, 2013. november 20. Erdős Pál Attila)
Ülünk a fotelben,
tévézünk nagy csendben
nejemmel, majd hirtelen
megérintem: - Kedvesem,
megkérdezném tőled,
te, aki a bölcsek
kövét hordod, mondd, neked
van rosszkedved vagy nekem?
(Budapest, 2014. március 24. Erdős Pál Attila)
Barátommal, Sándorral teniszezni
mentem végre, amikor is vetkőzni
kezdtünk. Nevetve kérdeztem meg tőle:
- Jesszusom, ezt eltitkoltad előlem
eddig Satya. Mondd csak, mióta viselsz
női fehérneműt? – Ez olyan vicces?
Amióta női tangát talált a
nejem a kocsim kesztyűtartójában…
(Budapest, 2014. augusztus 21. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor pszichiáter
diplomát szerzett. – Pitiáner
az Ön problémája – nyugtatta
a betegét. - Aggodalomra
semmi oka. Aki meg tudja
fizetni az én tarifámat,
ami valljuk be, szép kis összeg,
az nem lehet elveszett ember…
(Budapest, 2014. április 17. Erdős Pál Attila)
Érdekes életemben úgy éreztem,
hogy a kedves nők, talán nem véletlen,
mindig is vigaszt nyújtottak énnekem,
mire persze nélkülük természetesen
soha, de soha nem lett volna szükségem… :-)
(Budapest, 2014. április 24. Erdős Pál Attila)
Édes szerelmem, képzeld, nem szégyellem,
de néha másra gondolok, ez olybá
kijózanítóan hat rád, kénytelen
leszel szembe nézni e ténnyel, próbálj
együtt élni vele én egyetlenem.
Nem félek tőled, sem magamtól, soká
vívódtam lelkemmel, már igézetben
élek. Lehet, hogy szeretni fogok mást?
(Budapest, 2014. április 27. Erdős Pál Attila)
.jpg)
- Jössz velem úszni, papa?
- kérdi Bence, ki pazar
módon négy úszásnemben
villog a medencében.
- Jaj, kicsim, az a gondom,
hogy nagyon fáj a gyomrom,
már ittam egy kis úzót*.
- Nem baj, majd háton úszol…
* Az ouzo (ούζο, ejtsd: úzó) ánizzsal és egyéb fűszerekkel ízesített égetett szesz, melyet általában aperitifként fogyasztanak; Görögország és Ciprus nemzeti itala.
(Budapest, 2014. április 22. Erdős Pál Attila)
Nagy butaságot beszélt egy riporter,
aki nem átallotta azt sugallni,
az ember szembeszállhat a tengerrel.
Ugyan, a tengert nem lehet uralni,
még csak meg sem lehet szelídíteni,
csak alkalmazkodni hozzá s tisztelni…
(Budapest, 2014. április 18. Erdős Pál Attila)
Nem igazán hiszem,
hogy az embernek
mindenáron szépnek
kell lennie,
és hogy szeressék mindig,
főleg nem,
hogy mindenki.
Ezek hamis igények…
(Budapest, 2014. augusztus 14. Erdős Pál Attila)
Nincs az a szépség,
mely versenyezhetne
a naplemente
utolérhetetlen
gyönyörűségével,
azt a meseszép
estünket kivéve,
mikor észleltem
az igaz szerelmet
szemed íriszében.
(Budapest, 2014. január 12. Erdős Pál Attila)
Miután megtekintettem
a tévéhíradót, melyben velem
is készítettek interjút,
a külsőm miatt letargikus
hangon panaszkodtam: - Anya,
ilyen kopaszodó, randa
fickó lennék már? – Kedvesem,
én azonnal felismertelek…
(Budapest, 2014. augusztus 12. Erdős Pál Attila)
Egy olajmágnás Párizsban sétálva
megpillantja az Eiffel tornyot s hátra-
nézve észlel egy éppen arra járó
francia férfit és fölényes vigyort
enged meg felé s megkérdi: - Mondja csak,
még mindig nem találtak itt olajat’?
(Budapest, 2014. július 27. Erdős Pál Attila)
Barátom Sándor fogja a fejét
felébreszti félénken a nejét.
- Nem tudok aludni, forgolódtam,
nyilallást érzek a kobakomban.
Éva pislogva kérdezi: - S régen?
Sándor így: - Nem, egyenesen, édes…
(Budapest, 2014. július 14. Erdős Pál Attila)
