Erdős Pál Attila: Verseim, költeményeim, írásaim

Örömhír…

Járó Sándor felesége

telefonál a férjének:

-  Helló, életem része, képzeld el,

örökbe fogadtam édes

öcséd fiát, három héten

belül szülöm a kis Járó Pétert…

(Budapest, 2013. október 30. Erdős Pál Attila)

…micsoda dráma…

Egy mélytengeri búvár,

ahogy észrevette a sugár,

feltűnően szép sellőt,

megemelte a sisakját egyből.

Ő volt az első búvár,

aki, mint írta a bulvár,

az udvariasságba

halt bele. Hú - ha, micsoda dráma…

(Budapest, 2013. szeptember 4. Erdős Pál Attila)

Szirom

Ahogy elnézlek téged, te szép, vidám

leányka, mint a virág szirma olyan

üde és édes vagy, kék szemem tisztán

érzékeli, mert ártatlan – romlatlan,

az elé tárt szépséget, azt, amelyet

én sziromnak nevezek, mi a titkos

templomod, e kis bimbódba életet

lehelek, s virággá nevelem, biztos

tudatban: csodás honra lelek benne,

jóllehet ma még csakis izgatóan

parázsló álom, angyali ígéret,

bársonyos nüánsz. Várok kitartóan…

(Budapest, 2014. február 8. Erdős Pál Attila)

Buli után...

Buli után, túlzás nélkül

állíthatom, fergeteges

hangulatban élveztük

a sétát, a csillagos eget.

Az egyik bulizós emígy

szólított meg egy hetvenes

urat: - Ej hát, nem látott itt

egy teherautót, amelyen

őrülteket szállítottak?

-  Nem én – felelt a törékeny

öregember, meg sem állva –

miért, magát onnan lökték le?

(Budapest, 2013. október 29. Erdős Pál Attila)

Dörzsölt is, nemcsak eszes…

Egyik barátom nagyon eszes,

dörzsölt fickó, berepülőpilóta.

Egyszer kifakadtam: - Nézd, Ede

én valójában folyton aggódom, mikor a

javítás utáni repülőt

próbaútra viszed. – Nem kell előre

szoronganod, ha megfeszülök

is, mindig magammal viszem a szerelőket!

(Budapest, 2014. január 22. Erdős Pál Attila)

Tudják a lépéseket

Amit a zenés filmekből

megtudtam: aki úgy dönt,

hogy táncra perdül az utcán,

ami nem szokatlan, csupán

olyanokba botlik bele,

kik tudják a lépéseket…

(Budapest, 2014. március 28. Erdős Pál Attila)

Káros szenvedély

Az ifjú Beethoven eltökélten

komponál a zongoránál, közben

cigarettára gyújt és az egyik

után szívja a másikat. Benyit

az anyja s magából kikelve rákiált:

 - Ez ma már a IX. Symphoniád!

(Budapest, 2014. július 28. Erdős Pál Attila)

Kishúgom új szerelme…

Kishúgom bejelentette, új szerelme

egy klassz fickó, rögvest érdeklődni kezdtem,

mitől más ez a fiú, mint a többi. Így

felelt: - Jócónál nincs érdekesebb, ő kicsit

őrült, meg szétszórt is, de ha vele vagyok,

jó bátyám, csak úgy ömlik belőlem a szó!

(Budapest, 2014. június 24. Erdős Pál Attila)

Micsoda vallomás…

Az egyik jóbarátom

neje így vallott álom -

párjának Bálint nap

alkalmából: - Áhítat,

rajongás ölel körül,

a szívem mindig örül,

édes, engem a méret

nem érdekel, a lényeg,

legyen. Van, mi állandó,allomás

s ez nálad nyilvánvaló!

(Budapest, 2014. március 20. Erdős Pál Attila)

Nincs örök élet, de van…

Ha már nem lehet az a célom,

hogy örökké éljek, páncélom

jócskán repedezik mostanság,

ám feltett szándékom, mondhatnám

vágyam: alkossak oly dolgokat,

amik örökké élni fognak…

(Budapest, 2014. március 13. Erdős Pál Attila)

Mámorban úsztam…

Tizenévesen már a szerelem

mámorában úsztam, az egyetlen

időszakom volt, amikor képes

voltam igazándiból szeretni, rémes,

ha arra gondolok, milyen régen

volt, hiszen utoljára éreztem,

félelem nélkül teszem. Megtörtént

az első nagy szakítás, emiatt később

már jobban vigyáztam, titkolóztam,

rejtegettem magam, szitkozódtam,

a szerelem abnormális, elég

veszélyes is, noha a szeretetbe még

nemigen haltak bele, jóllehet

a szerelembe már sokan… Velem

megesett, hogy az egy s örök eszme

elbűvölt, végül ráeszméltem, az ember

boldogsága nem szabad egyetlen

személytől függővé tenni: szebbek,

tán illatosabbak lehetnek persze

a virágok, de nem muszáj, hogy így legyen…

(Budapest, 2014. augusztus 16. Erdős Pál Attila)

Cigi szenvedély

Edo megkérdi legjobb

jóbarátnőjét. – Mégis tesó,

mondd, te mióta is dohányzol?

-  Amióta a lökött párom

korábban ért haza a

kiküldetésből és sajna

egy csikket talált – bánatomra,

az aranyhamutartóban…

(Budapest, 2014. március 24. Erdős Pál Attila)

Bunyókirály

Barátom Sándor panaszkodik:

-  Borzasztó puhányok a mai

fiatalok. Én valamikor

képes voltam úgy harminc kilo –

métert gyalogolni, a jó kis

bunyóért. – Szép táv, de gyalog is

mentél haza? Sándor esendő:

- Ugyan. Mindig elvitt egy mentő…

(Budapest, 2014. július 9. Erdős Pál Attila)

Bibliai kép

Két barátnő meghitten

tereferél, egyiknek

huncut mosoly jelenik

meg az arcán. – Eseti

munkát kaptam – rebegi

Éva – s most is remegni

kezd a lábam, ha erre

gondolok. Tegnap este

modellt álltam egy helyes

festőnek. – Hú, tényleg? Ez

nem semmi – így a másik.

- Méghozzá aktot, látszik

minden domborulatom.

- Tiéd a csodálatom

Évi. Mi a kép címe?

- Nos, ez érdekes, hiszem,

a piktor jól választott:

Szép Éva és az álnok

kígyó. – Hát szép kis állat,

s Évát kiről mintázta?

(Budapest, 2014. július 30. Erdős Pál Attila)

Az én barátom Sándor…

Sokan kérdezik tőlem,

ki az a Sándor? Hölgyek

érdeklődnek főképpen,

mert verseim hősére

nem lehet nem figyelni.

Sándort muszáj tisztelni,

mert olyan jó barátom,

aki engem – azt látom

legalábbis – jó fejnek

gondol és tart, jóllehet

tudja rólam ő azt, hogy

egy kicsit lökött vagyok…

(Budapest, 2014. július 11. Erdős Pál Attila)

Az elsők

A gyönyörűséges éji

égbolt volt az első szerelmes

verseskötetem,

az elképesztő csillagképek pedig

az első szerelem -

ittas verseim…

(Budapest, 2014. augusztus 11. Erdős Pál Attila)

Az első közös éjszaka után…

Az első közös éjszaka után

a szép hölgy számon kéri (durván)

a férfitől: - Mondd, voltaképpen

mi a foglalkozásod? – Nos, képzeld,

én egy altatóorvos vagyok! – Jaj,

ezt magamtól is kitalálhattam

volna. – Nahát, ezt tényleg nem értem.

Miből? – Mert én, semmit sem éreztem…

(Budapest, 2014. augusztus 1. Erdős Pál Attila)

Az életem pokla vagy…

Az életem pokla vagy,

mégis szeretlek kis boszorka,

a vak bátorság szülte

eme szépséges szerelmünket,

melyet élteti a kegy,

a jóindulat. Eddig a hegy

és völgy között ingáztam,

érzelmes dalokat trilláztam,

míg végül a szerelmem

ereje gyönyörű lelkedet

teljesen körbefonta,

és Mennyet emelt a Pokolra…

(Budapest, 2014. július 23. Erdős Pál Attila)

Férfilelkünk rejtelme…

Az  férfiak klimaxa

szórakoztatóbb sokkal ,

mint a hölgyeké. Miért?

A klimaxos nők „kissé”

meghíznak és hőhullám

gyötri őket. Mi újság

nálunk? Nos, a változás

kora a férfiaknál

úgy jelentkezik, igen

sürgősen motorra kell

pattanniuk és ifjú

nőkkel randevúzniuk…

(Budapest, 2013. október 31. Erdős Pál Attila)

Számító ember

A saját érdemeitől

és nagyságától kezdettől

fogva elvakult önző ember

nem látja meg az értéket

másokban, sőt még abban sem,

akit elfogad, s nagyon szeret…

(Budapest, 2014. május 9. Erdős Pál Attila)

Titok 2.

A szép és boldog szerelemnek

az a varázslatos titka:

hogy képesek vagyunk szemet

hunyni, amikor kell, s nem az,

hogy vaknak tettetjük magunkat…

(S.S. nyomán)

(Budapest, 2014. augusztus 1. Erdős Pál Attila)

Atyai tanács

Egy fiatal újságírólány megkérdezte

tőlem a szerkesztőségben: - Reménykedem,

hogy te, mint egy tapasztalt, öreg zsurnaliszta,

tudsz jó tanácsot adni. Nos, egy futballista

fickóval ismerkedtem meg múlt héten, ki azt

kérte, legyünk mi barátok. Oké, de mi a

bánatot kezdjek egy baráttal? – Nos, ugyanazt

csináld, mint egy szeretővel, de ne olyan gyakran…

(Budapest, 2014. május 16. Erdős Pál Attila)

Anyai tapintat

Fiatal édesapaként

tanácstalanul álltam én

a keservesen bömbölő

pár hetes csecsemőnk fölött.

-  Jaj, nemrégiben tettem

tisztába Attikát, csendben

lehetne egy kicsit, teát

is szürcsölt, anya gyere már

vagy próbáljak énekelni

valamit? – Hú, ne! – rebegi

nejem s nézése eszelős -,

ahhoz még nem elég erős!

(Budapest, 2014. június 27. Erdős Pál Attila)

Amikor nagyritkán táncolok…

Amikor nagyritkán táncolok,

akkor az a célom

vele, hogy élvezzem

a közben megtett csodás lépéseket,

nem pedig az, hogy valahogyan

eljussak a szoba

egy bizonyos pontja

felé, mely lehet, nem vezet sehova…

(Budapest, 2014. március 5. Erdős Pál Attila)

Amiért még hiszek a szerelemben

Furcsállják egyesek, miért is hiszek

annyira a szerelemben, nevetnek

azon, miért is gondolom, mintha az

olyan csodálatos volna (vigasztal

itt, én tudom, miről regélek), de nem

ér többet, mint minden más az életben

együttvéve. Nos, mikor én szeretek,

látom kedvesemet szinte testetlen

valójában, mert az ő teste engem

tévútra nem vezet, megöregedhet,

minthogy az enyém is, az ő legbensőbb

sejtmagját látom, mihez felemelőbb

érzést nem éltem még át. Ugyanakkor,

ha én szerelmes vagyok, nem mulasztom

el az élet nyújtotta istenien

nagy, ingerlő lehetőségeit sem…

(Budapest, 2014. május 14. Erdős Pál Attila)